Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-11-10 / 19. szám

•agyon sokfele mano letezik a vilagon. Titkos odukban, fold alatti zugokban, sziklabarlangokban, padlasokon, szekrenyek melyen laknak. Altalaban lathatatlanok, de ha elobujnak rejtekukrol, mindig sejtjuk, hogy a kozelunkban vannak.

Apunak neha a munkatol nagy sotet gondolatok gyulnek ossze a homlokaban. Amikor este hazajon, hiaba mosolygok, hiaba enekelek neki, csak nyomjak, kalapaljak a gondolatok a fejet. Akkor futtyentek egyet, s mar jon is az elso gonduzo mano. Kicsi arnyek, besurran apu fiilebe, apro letran egykettore felmaszik a homlokaba, es seprujevel kisopri a nagy sotet gondolatokat. Csakhogy nem mindig bfr veluk. Akkor jon a masodik gonduzo mano. Apu bajusza megrezzen, a mano mar az orraban kapaszkodik folfele kicsi letrajan. Surolokefejet varazsvizbe martja, s mar sikalja is apu homlokat. De elofordul, hogy nem tudja eltuntetni a nagy sotet gondolatokat, pedig szivarvanyszinut habzik a varazsvfz! Akkor jon a harmadik gonduzo mano. Kivarja, hogy apu asitson, beugrik a szajaba, s hipp-hopp, mar fonn is van a „padlason“! Egy fura szerkentyut visz magaval, hasonlit a poszivora. Megnyom rajta egy gombot, s mind egy szemig beszippantja a nagy sotet gondolatokat apu homlokabol.

Utana a mano konnyen kiugorhat apu szajan a szerkentyube zart nagy sotet gondolatokkal egyutt, mert apu mar nevet, enekel, lefrdcskol a kadban, aztan elalvas elott hosszu meset mesel — a manokrbl.

N

14. meskete

Rendelje meg az Eletunknel! N. Toth Aniko — Nemeth Ilona:

, TAMARINDUSZ Ara 89,- Sk