Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-11-10 / 19. szám
A kapocs Hubik Istvan nyolcvaneves lenne, ha dine. Hat mdr nem el? — meresztik ram csodalkozo szemuket az idosebb irodalomkedvelok, akik 1954 ota negyven even at megszoktdk, hogy minden esztendoben kdt-hdrom remekbeszabott muforditassal lepi meg az olvasoit. Valljuk be, ezekben az evekben nem volt termekenyebb szerzoje a szlovakiai magyar irodalomnak. Mert bdrhogy is vesszuk, irodalmi teljesitmenye paratlan a maga nemeben. Negy dvtized alatt, tobb mint 65 regenyt, elbeszeldskotetet forditott le a cseh es szlovak irodalombdl. Valamennyi testes kotet, s ami enndl is fontosabb: mestermunka. Klaszszikusok es fiatalok alkotasai. Kukudin, Hasek, Bozena Ndmcova muvei mellett Jan Prochdzka, Ladislav Tazky, Vincent Sikula, Lubod Jurik, Martin Butora, Julius Balco alkotasai. EmTekszem, 1990 tdjdn egyik fiatal tronk fellengzSsen kijelentette, hogy az eldzdek kozul senkinek se volt oly szoros ds bensosdges kapcsolata a szlovak alkotokkal, mint neklk, fiataloknak. Ugy hiszem, azota sok mindent helydre tett, kiegeszitett az ido. Tobbek kdzdtt az is nyilvanvaldvd valt, hogy a mufordito Hubik Istvdnon kivul mindmaig aligha letezett erosebb kapocs irodalmunk ds a szlovak, illetve cseh irodalom kbzott. Es ahogy a jelent nezem, a jovdt Idtom, mindez meg hosszu ideig igy is marad. Es ezt most nem Hubik Istvan vddelmeben mondom, mert Hubik Istvannak nines szuksdge vedelemre. Muforditasai ott sorakoznak konyvtaraink polcain, es kopott kotesuk, elnyutt lapjaik mutatjak, hogy osszetartoznak az olvasokkal. Ezdrt hat senki se kerdezze kikerekedett szemmel, hogy dl-e meg Hubik Istvan, a mufordito. El, mert sajatunkka tette Hasek, Alfonz Bednar, Svatopluk Cech es mdsok halhatatlan muveit. (sz) Julius Balco A siiketnema Az lit egyenletesen, am annal kimeritobben emelkedett. Mar napok ota felfele haladtak. A 16 lassan huzta a kocsit, siiriin megallt, hogy erot gyujtson. Eldttuk a hegyek mind eszrevehetobben kirajzolodtak, sotetkek sziniik vilagosodott, majd a barna sotet arnyalatava modosult, mely az ido haladtaval halvanyodni kezdett, mignem felvette az oszi lomb valtozekony szinet. Azon a reggelen meglepetve tapasztaltak, hogy a tocsakat vekony jegreteg boritja. — Az aldojat a gonosz lelkednek! — teremtettezett az dreg cigany. — Forduljak tan megint vissza? Elnezett az eldttuk tornyosulo hegyseg fele, amelyen tul a felhokben tovabbi csucsokat lehetett sejteni. Megcsapkodta a lovat. A Id valamelyest gyorsitott, de latszott rajta, hogy mar kimeriilt. — Egykettdre beeriink a telepre — szolt hozza megertden az dreg cigany. — De nem idozunk ott sokaig, nem szabad haragudnod. Csak epp, hogy kifujod magad egy kiesit. Penziink ugyan mar nines, lovacskam, de az utolso garasaimon is zabot veszek neked. Hiizz hat! No es teveled, ocskos? ... Bercinek mar csak nagyon keves a penze. Mind szetgurult, annak rendje-modja szerint. Nem szabad ezert haragudnod Bercire. Berci sose volt gazdag ember, es nem is lesz — vigyorodott el az dreg cigany. — De amije volt, azt odaadta. Ott azon a telepen, az utolso telepen, kozvetlen a hegy labanal biiesut kell venniink egymastol. Surii, zord felhok — havat josolnak. Le a szekerrol, kialtom majd el magam, es rad fogom az ostort. Telelj ki, ahogy tudsz, tavasszal pedig kerekedj fel, es indulj el a magad utjan. Berci nem tud rajtad segiteni. Berci nem tudott segiteni Melicharon sem, Gejzan sem, megesak sajat magan sem. Az ne keseritsen el, hogy siiketnema vagy. Nem kell hallanod, se beszelned. Eleg csak latnod es elned — es ez minden. Gejzat masnap elerte a fulladasos halal. Masnap hajnalban, a mezon. A kaszasok akadtak ra. Mikor a hegedut kerestek, osszetaposva talaltak meg az arokban. Annyira ossze volt taposva, hogy ha netan Melichar hegeduje lett volna is, senki nem ismert volna ra benne a „Stradivarira“. Tudod, hogy senki nem vette eszre, mikor, hogyan tunt el a kocsmabol? Senki nem latta, hogyan fut es kapkod a levego utan, mint a szarazra vetett hal, de csak fut ki a mezdre, mennel tavolabb a falutol. Azt se latta senki, hogyan igyekezett, meg mielott meghal, osszetaposni a hegedujet. Ellenben mind lattak, amint a primas felesege az ot apro gyerekevel beront a veres koesmaba, es mind hallottak, amint tebolyodottan iivolti, hogy nem Fabricio olte meg Melichart, hanem a csavargo Gejza. Mind lattak, mit muveit ott a gyerekekkel egyiitt, mindannyiukat neviikon szolitva, Melichart is meg Sarat. Kivaltkepp Sarat, kivaltkepp azt kerlelte, annak kdnydrgott az ot gyerekevel egyiitt, es kulonkiilon mindegyikiiknek a tudomasara hozta a dolgot, a halott Melicharnak is, aki elsokent nem mondott neki ellent. Nem Fabricio olte meg Melichart, hanem a csavargo Gejza! Vegiil is mindnyajan hallgattak, mindnyajan elarultak Melichart. Csak Fabricio csovalta egyre a fejdt. Lassan csovalta ossze-vissza ziizott fejet, es azon az ejszakan haromszor probalta magat felkotni. Masnap reggel aztan raleltek Gejzara a mezon, igy hat nem a primas, hanem Gejza Hohos olte meg Melichar Bagarot a hegedii miatt. Ezt mondtak Bercinek is. Amde Berci tudta, hogy Gejza Hohos nem olhette meg Melichar Bagarot. Egy szo mint szaz: Berci tudta, hogy nem maradhat mar telviz idejere a telepen, es sose terhet mar ide vissza, mert meg kellene dime Fabricio primast, akinek meg kicsinyek a gyerekei. Ugy bizony, ocskos, nem tartott soka Melichar halotti tora. Uj lovat kellett vennunk, jo es draga lovat. Olyant, mely elviszi Bercit a hegyeken tul, mely tiileli Bercit, es meg azutan is viszi tovabb. Nos hat, gyi! Az ut mar belehasit ebbe a tajba, ebbe a foldbe. Nezd ott azt a sziklat, mellette megyiink majd el. Jobbra a hegyoldal meredeken lejtett ala. A siksaghoz szokott 16 a szikla mellett megallt, mintha attol tartott volna, hogy szekerestiil, mindenestiil lezuhannak a melybe. Az eget felhok boritottak. Szelcsend volt. Az dreg cigany leszallt a bakrol, felkapaszkodott a szekerre. Mindent kihajigalt az utra. A esupa vasbol allo egesz kiitaso felszerelest. Intett a siiketnema gyereknek. A gyerek furgen leugrott, odaszaladt a kocsi hatuljahoz, hogy segitsen. Az dreg fogta elobb a rovid nyelii asot, meglobalta, es messze elhajitotta magatol, az asd melyen alattuk belefurodott a ret foldjebe. Aztan ugyanezt tette a szekercenel nem hosszabb nyelu csakannyal is, mellyel jol lehetett dolgozni a legnagyobb melysegben, ahol mar sziikiilt a kut, es varhato volt a viz feltorese. A gyerek egymas utan szedte le az ekvasakat, es hajigalta el jo messzire. A bozotot vette ceiba veluk, hogy ott orokre eltunjenek. A pajszerral, a kovacsolt hegyu vasruddal, melynek a masik vege laposra volt verve, s amelybol az drokos utlegeles hatasara rozsdas vasdarabkak toredeztek le, elment egeszen az lit szeleig, es megprobalta gerelykent elhajitani. De a pajszer nehez volt, es tompa zuhanassal ert foldet nem messze a sziirkessarga, gyer fuben, melyen csillogott a zuzmara. Aztan egyiitt megragadtak a csdrlot a lanccal es a zorgo vederrel, s letaszitottak; ugyanerre a sorsra jutottak a drotkoteltekercsek is meg a kiitasashoz sziikseges osszes tobbi aprosag. Az dreg cigany nadragjaba torolgette a kezet, es lenezett az eldtte tatongo melysegbe. Aztan felnezett a komor egboltra. Megfordult, odament a sziklahoz. Levette a kalapjat. Tenyerevel nekitamaszkodott a sziklafalnak, es ligy allt ott, homlokat is nekitamasztva a sziklanak, allt mozdulatlanul. Mikor ujra feliiltek a szekerre, a Id egy gondolattal konnyebben hiizta terhet, es Berci Bagaro elegedetten mosolygott, mintha Melichar hegediijenek szavat hallotta volna a messzesegbol. Ugyanakkor osszpontositott figyelemmel, mindamellett alazatos kivancsisaggal kezdett ujra gondolkozni a halalrol, es egy kiesit mar varta is. Ugy erezte, jol felkesziilt a pillanatra, amikor majd ott a hegyek kdzdtt talalkozik vele, mint az elso hoval. Mar most melegitette az inge derekaba rejtett iiveg borovicska, amelyet oly sokaktol elterden modjaban lesz elozoen meg az utolso cseppig meginni. (Hubik Istvan forditdsa)
