Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-10-24 / 18. szám

utkoztettek a nezot. Juhasz Rocco Jozsef es Juhasz Erika performansza egy bensose­­ges-jatekos szituacio kerete­­ben valosult meg. Mig Rocco jeleket mutatott a gesztenye­­falevelekkel diszitett leanynak, addig az ellenkezes-, illetve valaszkeppen eleve mas re­­akciokat uzent vissza. A jate­­kossag gyepujarasat egy PO­­FON allitotta meg, de a gyer­­meteg hangulatot tores­­mentesen megoriztek meg a pofon elcsattanasakor is. A lengyel Wladislaw Kazmier­­czak „Greenpeace" cimu akcioja tobb otletes elemre epult fel. Ingujjaba es olto­­nyebe voros rozsakat szur­­kodott, majd meggyujtotta a rozsak fejet, s a mikrofon ele eneklo kepeslapokat he­­lyezett. Az elsbtetito nezoter­­rol valahogy ugy hatott e ki­­teljesedett osszkep, mint a jatszo gyermek, a kozepko­­ru performer torekeny, finom danovic meztelen felsbtesttel varta fellepove valo kdzonse­­get, hogy testet kulbnbozb pontokban tintaparnaba nyomtatott ujjukkal megjelol­­jek az emberek. Kommunika­­cio es taldlkozas, sajatos mo­­don, erintesek, lenyomatok utjan. A cseh Svatopluk Klimes a besotetitett moziterem szin­­padan egy jatek-sinpalyan tobb apro ego vonatot indi­­tott el. A mozgo, robogo sze­­relvenyek latvanya, a talalo, vonatzakatolast imitalo zenei alafestes es a falra vetitett datumok az emberiseg, a vi­­lag kinjaival es lelkiismeretevel kepeiben agyazott eletha­­lalharca. A magyarorszagi Kovacs Istvan fellepese­­ben a termeszet eletert folytatott kuzdelme esz­­bontoan valosult meg. Ist­van, ha kell, novennye, ha kell, madarra, ha kell gor­­csos fava valtozik, es a lel­­keben orzbtt eredendo elet folyamatait ossza meg velunk. Mozgasa szuggesz­­tiv, arnyalt, kepies. Ahany mozdulas es lelegzes, annyi uzenet, annyi csendbol ki­­serkent elet. A francia Elisabeth Morcellet ket te­ve kepernyojen, videove­­tftessel es sajat elo elo­­adasaval vonta magara a kivancsi nezo figyelmet. Akcioeldadasanak voltak „tisztasai" es „domb-oldal reszei", merthogy a for­tunes neha paradox mo­­don felgyorsult zavargya­­nussa valt. A monoton szi­­tuacio felrobbant, es egy akrobatikus pillanat alatt a menyasszonyruhaba ol­tozott nd rohangalni kezdett a podiumon. Talan mar vala­­hol a pupillain is izzott a dra­­mai banalitas. A svajci Marianne Schuppe hangkol­­teszeti eloadasaval „dobbe­­netesen kellemes" modon bir­­tokolta a kozonseg figyelmet. Hangjat mestersege hiteljele­­nek neveznem. Minden mii­­veszet kozul, meg a kulso technikajaban is, talan a hangkolteszet a legeszkozte­­lenebb mufaj. A hang aram­­lik — terben, testben, melyse­­geket es magassagokat bsszekotve. Torok kell hozza — es fantazia, vagy az se. Legfobb kincs: a hang. A japan Seiji Shimoda eloada­­saval az elhunyt mexikoi per­­formerre, Marcos Kurtyczra emle­­kezett. Szucs Eni­­kd Mikeppen le­­hetunk angya­­lok? cimu per­formansza kulo­­nos forrasokbol tort elo es kulo­­nos forrasokat tort fel. A tiszta szerelem erzese, akar a felhasoga­­tott vitorla, a mozitermen kivul rekedt, mi pedig Eniko erzeki akciojanak or­­vendtunk. A tobbi eloadas elemzeserol kizarolag helyszu­­ke miatt mondok le, annyit azonban meg hozzatennek: ketsegtelen, sok-sok kortars muveszeti ag talalkozott itt egymassal, de sok-sok mufaj eppen a PERFORMANCE altal talalta meg az egymas tele vezeto utat. Zalaba Zsuzsa Toth Lehel felvetelei

Next

/
Oldalképek
Tartalom