Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-10-10 / 17. szám
Bezarta kapuit... venket evesen tavozott, de mar szUllkozulilnkMtotaJ^via leghalkabb szavu magyar kolto. Talannem is voltkoztunk, mint a sugaras napocska, szuntelen elbujt elolunk. „ Bezartam kapuimat, ne keress bejaratot. Hidba lesnel repedesnyi reafelhok foldet ertek, minden lomb foldig hajolt. Ez most az en birodalmam. “ -irtavalamikor 1970-ben, sjohetett barmifele valtozas, foldrenges, birodalma elott a felhok mindig fbldet ertek, s a lombok foldig hajoltak. Nem lattunk bele, nem lathattunk bele egyszemelyes vilagaba, bar verseivel mindig kivancsiva tett errc a vilagra. Ez volt koltcszetcnck titka es nagy varazsa. Mert azert a felho mogul is sejteni hagyta magat, mint talanyt, az igazi kolteszet nagy talanyat. Amultuk ezt a nagy talanyt, mert csak 6 volt kcpcs szamunkra mcgmutatni. Es most, hogy verseiben vegleg rank hagyta ezt a varazst, amulni fogjuk mindig, mig vendegei vagyunk, vendegei lehetunk e foldi letnek, melyben mi is erezziik, hogy ami veliink tortenik, nelkuliink tortenik. Mint ahogy most is erezziik, hogy ami e arche-kozerzetben vele tortent, nem csupan velc tortent: mi is egy kicsit vele haltunk. ■ Muvei: Egyszemu hjszaka (antolbgia, 1970) TSz 6s (list kbzbtt (versek, 1971) Fak is hajok a szclben (versek, 1976) Madamak lenni (versek, 1979) Versek (1994) A jaguar fiai (del-amcrikai ncpmesck, 1995) M. Nagy Laszlo felvetele majd’ negyven ev tavolabol is a fulemben maradt: „Ring a kalasz, langol a nyar,/ pipacsok kozt fogolymadar./ Mozdulatlan til a feszken,/ buzatabla kozepeben.“ Annyira emlekszem meg kodbsen, hogy a madarnak egy feszekalja fogolycsibet kellett megvedenie valami szomyu ellensegtol, s ebben derekasan helyt is allt. Szerencsesek voltak a konyvvel valo talalkozasaim azert is, mert nalunk a konyv es az ajandek fogalma egyet jelentett: az iinnepet, a szivszoritoan szep - kiilsosegekben talan kicsit szegenyes, de belso tartalmaban annal gazdagabb - karacsonyokat, sziiletesnapokat vagy egy-egy sikeresebb tanevzarast. A konyv tehat maga az Ajandek, amit sohasem ereztem kevesnek, vagyis, aminel tobbet elkepzelni sem tudtam, mert harom nagy lehetoseget tartogatott szamomra. Elbszor: el lehetett olvasni egyszer, ketszer vagy tobbszbr. Masodszor: meg lehetett imi a folytatast. Legkedvesebb olvasmanyaimnal sosem tudtam beletorbdni, hogy veget ertek. Ezert hat meg kellett l'rnom folytatasukat, legalabb egy fejezet erejeig. fgy irtam bele peldaul Cooper PWo/ojenek masodik kotetet egy iskolai fuzetbe. Mikola Aniko (1944-1996) Konyvek a lakatlan szigeten Legkedvesebb iroim egyikenek, Lenard Sandornak valamelyik konyveben olvastam egyszer, hogy a konyveknek sorsuk van es az olvasonak is az van. Minden attol fugg, mikor talalkoznak. Az en talalkozasaim a konyvekkel szerencsesek voltak, s nemcsak azert, mert majd’ mindenfajta irodalommal a maga idejeben, a leheto legkedvezobb pillanatban talAlkoztam, hanem azert is, mert ezekhez a talalkozasokhoz adott volt egy megfelelo szinhely is. Erre majd kesobb visszaterek. Az el so konyv szamomra maga volt a titok. Csak a kepek voltak erthetoek, a betukke varazsolt mese azonban anyam vagy apam hangjan szolalhatott meg. Illyes Gyula Hetvenhet magyar nepmeseje volt ez a konyv, amelyhez maig is vissza-visszaterek, ha ugy erzem, hogy beszedemre es gondolataimra raferne mar egy kis tisztalkodas, ha a hivatalos stilus es a szakmai tolvajnyelv salakjaval, uledekevel szennyzettek. Elmeriilni ezekben a nepmesekben, mint egy kristalyosan tiszta forrasvizben, maga az ujjasziiletes. A nepmesek ujraolvasasa kivalo ellenszere a szokincs elszegenyedesenek is. Abbol az idobol, amikor mar kezdtem onallban olvasni, az elso igazan nagy elmenyem egy verses meseket tartalmazo forditaskotet volt. Nem tudom, ki volt a szerzo, ki a fordito, ki az illusztrator, csak azt tudom, hogy nagyon szerettem ezt a konyvet, mert ez is affele „szerencses talalkozas“ volt. S azon nines semmi csodalkozni valo, hogy a kolteszet ajtajan nyitva jutottam be a konyvek vilagaba. Nem tudom, hogy a lelekbuvarok igazat adnak-e nekem, de allitom, hogy a gyermek szamara a vers kozelibb es erthetobb is, mint a prozai szoveg. Hiszen az olvasas elotti korszakat elo gyermek a felnottek terden lovagolva mast se hall, mint rimekbe szedett mondokakat es versikeket. Ez a konyv volt tehat az elso onallo kalandozasom szinhelye, es sajnalom, hogy azota sem talalkoztam vele: az otvenes evek elejen szamyait bontogato forditasirodalomnak ezzel a kis remekevel. Hadd l'rjam le azt a negy sort, amely Harmadszor: a konyvekben olvasott torteneteket meg lehetett jeleniteni. Kemeny kezii rendezo voltam, testvereimnek es barataimnak szo nelkiil vallalniuk kellett a rajuk osztott szerepet - tobbet is, ha a helyzet ugy kivanta. Ocsem peldaul Zrinyi tragikus elettorteneteben hoi 16 volt, hoi pedig vadkan, de el kellett jatszania Romeo szerepet is, kessel a hona alatt haldokolva a konyhaasztalon. Emlekezetes olvasmanyom marad egy meglehetosen giccses tortenet egy arva gyermekrol, akibol sikeres cirkuszi artistat nevelnek. Ennek eloadasara hetekig kesziiltiink a templomkert venseges diofai alatt, igazi lengotrapezzal, kifeszitett harangkotellel, bravuros gyakorlatokkal. A premier valoban siker volt - megusztam bordatoressel. Robinson hajotbrese es lakatlan szigete uj fejezetet nyitott az eletemben. Eveken keresztiil nyar elejetol keso oszig elhettem abban az alomvilagban, melyet a lakatlan szigette nyilvanitott parokiakert jelentett, a amit en nepesitettem be Vadakkal, ket es negy labon jarok-
