Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-08-30 / 14. szám
A madarra valtozott gyermekek Holdfenves ejszakakon az Amazonas folydrengetegeiben igy enekel ket kismadar: Anvank halott, arvan hagyott. 0, jaj nekiink, mi lesz veliink? Nem is enek ez, hanem inkabb szivet tepo zokogas. Meselik, hogy ezek a madarak gyermekek voltak valamikor. Egy kisfiu es egy kisleany. Koran arvasagra jutottak, mivel edesanyjuk meghalt. Apjuk egy ideig szerette, dedelgette oket, de azutan mostohara fordult a szi've, mert uj asszonyt hozott a hazhoz. Az uj asszony hamar atvette az uralmat a csaladban, az apa egeszen a rabszolgaja lett. Mar a gyermekeivel sem torodott, a mostoha sziveben pedig csak gyulolet volt irantuk. Gonoszul bant veliik es olyan nehez munkara fogta gyenge testiiket, amelyre nem futotta erejukbol. Meg rosszabbra fordult a helyzet, amikor neki maganak is fia sziiletett. Egy szep napon aztan a mostoha igy szolt az urahoz:- Hallod-e, ember, szegenyek vagyunk, en pedig megint varandds vagyok. Nem elhetiink tovabb ennyien ebben a hazban. El kell kuldeni vilagga ezt a ket semmirekello gyerekedet. Mert mire jok? Semmire, csak a kenyeret pusztitjak! Az apa elszornyedt e szavak hallatan, de az asszony addig sopankodott, addig zsembelt, amig be nem adta a derekat.- Joi van hat, legyen, ahogy akarod... A mostoha pedig igy folytatta:- Holnap, jokor reggel fogd a gyermekeket es vezesd be oket jo melyen az erdobe. Te pedig egy alkalmas pillanatban tunj el a szemiik elol es gyere haza! A fiucska a konyha szegletebol jol hallotta minden szavukat. Kishuganak azonban nem szolt egy szot sem. De amikor mar mindnyajan iefekudtek es elcsendesedett a haz, a kisfiu titokban felkelt. Levett a szaritorol ket kukoricacsovet, lemorzsolta a szemeket es megtdltotte veliik a zsebeit. Meg alig pitymallott, amikor az apa felkoltotte a gyermekeit es elindult veliik a vadonba. Amikor mar jol benn jartak a siirusegben, messze, nagyon messze az otthonuktol, leiiltette oket egy fa ala es meghagyta nekik, hogy ott varjanak ra, amig vissza nem ter a favagasbol. Azzal elment, vissza se nezett. A gyermekek vartak, varakoztak, de mindhiaba. Mar majdnem beesteledett. A kisleany keservesen simi kezdett, de a batyja megvigasztalta. Mondta neki, ne feljen, mert elszort kukoricaszemek jelzik a haza vezeto utat. Szerencsejiikre a madarak nem csipegettek fel a magvakat, igy estere rendben haza is ertek. A mostoha ektelen haragra gerjedt, amint megpillantotta a hazatero gyermekeket. Mindjart nekiesett az uranak, hogy igy meg ugy, miert nem vitte oket messzebbre, ahonnan nem tudnak hazatalalni. Az apa masnap megint kivezette kicsinyeit a rengetegbe. Most egy domb mogott hagyta oket azzal, hogy ott varjanak ra tiirelmesen, amig vissza nem er. A ket elhagyott gyermek koriil csak ugy nyiizsogtek a vadak. Volt koztiik jaguar, vadmacska, oriaskigyd s meg ki tudja, mifele szerzet, de egy sem bantotta oket. A fakon ugralo es rikoltozo majmok erett gyiimolcsot dobaltak le nekik. A papagajok szintugy. A gyermekek ugy ereztek magukat a vadonban, mintha elvarazsolt kastelyban lettek volna. Az oserdo, faival es vadallataival, gyenged szeretettel olelte magahoz az arvakat. Leszallt az ejszaka, de a gyermekek nem feltek. Tudtak mar, hogy nem eshet bantodasuk. Ideje volt nyugovora temi. Lefekiidtek hat egy bokor ala, amelynek siiru lombja emyokent borult folejiik. Almukban egy tiinderszep asszony jelent meg elottiik, az area olyan volt, mint a holdvilag, a haja pedig, akar a szinarany. Ruhaja, fatyla: akar a hajnalpir az eg aljan. A tiinddklo asszony kedves szavakkal szolt a gyermekekhez, arra kerve oket, ne feljenek tole, mert a javukat akarja. ' Amikor felvirradt a reggel, a gyermekek meg batrabban jartakkeltek az erdoben, mint annakelotte. Teltek-multak a napok, a gyermekek mar megszoktak az erdei eletet, az allatok gondoskodtak roluk. Egy ejjel, amikor eppen egy hatalmas fa felszini gyokereinek oltalmaban aludtak, azt almodtak, hogy madarra valtoztak es az erdo tobbi szarnyasaval egyiitt csipegettek a fa piros bogyoit. S az alom igaz lett. Amikor felebredtek, megertettek, hogy a tiinder, aki egyszer almukban megjelent, madarra valtoztatta oket, hogy megkonnyitse eletiiket a vadonban. A ket elvarazsolt gyermek elso gondolata az volt, hogy igy, madarszarnyon konnyebben felkereshetik elveszett otthonukat. El is indultak. Mar ejszaka volt es feljott a hold, amikor hazaertek. Letelepedtek a hazuk tetejere es szivszaggato hangon enekelni kezdtek: Anyank halott, arvan hagyott. O, jaj nekiink, mi lesz veliink? Edesapjuk, akit azota is gyotort a lelkiismeret, eppen a haz kiiszoben tilt es buslakodott. Amikor meghallotta a madarkak eneket, megertette, mi tortent a gyermekekkel. Felugrott ultebdl es hivni kezdte oket:- Gyertek haza, lelkem gyermekeim, gyertek haza! De a kismadarak neman visszarepiiltek az erdobe. A jaguar fiai Priekopmcka 15, 821 06 Bratislava A Del-Amerikai indian meseket, legendakat, mftoszokat Mikola Aniko valogatasaban es feldolgozasaban az AB-ART kiado jelentette meg.
