Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-08-30 / 14. szám

A Garam gyongye A /on a Nyaron mar hetek ota jartam hegyorszagot. Munkahelyemre es lakasomra vissza nem terhettem, igy tehat ropcedulakat es titkos uzenete­­ket kozvetitettem Turocszent­­marton, Liptbszentmiklos es Besztercebanya kozott. Targyaltam partizanokkal, il­legalis partszervezetek funkci­­onariusaival, aforradalmi nem­­zeti bizottsagok elokeszftoivel, beszeltem egyszeru munkasok­­kal, katonakkal, es vitatkoz­­tam felrevezetett diakokkal, ta­­nftokkal... Orszagszerte viharos volt a hangulat. Nyutt kabatok alatt revolverek es geppisztolyok la­­pultak, osztover oklok emel­­kedtek az egnek, es hegyi fal­­vak lanyai, asszonyai elelmi­­szert, meleg fehernemut vittek rejtve a suru erdok melyebe. A szegenylegenyek osvenyein fegyveres ferfiak korvonalait vilagftotta meg a viharfelhok mogul felbukkano holdsarlo. A negyvennegyes nyar egy Ady-verssort elevenitett tel bennem! „A nyar heves, a ka­­sza egyenes" Es azon a nya­ron alazatos parasztok kiegye­­nesi'tettek kaszajukat, a so­­vany gabonafoldek voros pipacstablai felett verforralo no­tak zendiiltek, es a kozsegha­­zak ormara felszokkent a for­­radalom voros lobogoja! Voros­­re ertek a harag gyumblcsei, a nep szfne-java felkelt, hogy fegyverrel a kezeben kLizdjon szabadsagaert! 1944. augusz­tus huszonnyolcadikan Turoc­­szentmartonban a partizanok esa fellazadt katonak elfogtak es kivegeztek Otto nemet ta­­bornokot es ki'seretet. Liptoban, Gomorben, es a Felso-Garam menten kitort a felkeles. Hu­­szonkilencediken esteJegorov szovjet partizan vezer vitezei, mint koszali sasok, csaptak le a Prasivarol a Garam gyongye­­re, es masnapra Beszterce­banya mar a Szlovak nemzeti felkeles es a szabad Cseh­­szlovakia fovarosa lett. Bus dszi nap volt Nem tudom pontosan, hu­­szonhetedike vagy csak hu­­szonhatodika volt-e. Csupan arra emlekszem, hogy szi'v­­szorongato oktober vegi este borult a varosra, amely gyatra megvilagi'tasaval a surun hullo kodos esoben tavolrol sem em­­lekeztetett barmifele gyongy­­szemre. Ekkor mar nyugaton es ke­­leten is felbomlott a front. A felkeles katonai vezetosegenek politikaja es hadviselese meg­­hozta keseru gyumolcseit. A hadsereg szetmallott. Viest es Golian tabornokok tisztjeik kfse­­reteben Donovalyra mentek. Ezer es ezer menekulo indult meg a hegyekbe, nem tudva, mit rejteget szamukra a hol­­nap. Lazas betegek es sebe­­sultek, szokevenyek es kemek, batrak es gyavak kavarogtak a varos utcain. Reggel Besztercebanya meg a felkeles fovarosa volt, este­re utkeresztezodes lett csupan. A hlinkasokban sohasem szu­­kblkodo varos ellenseges ar­­culatat mutatta a fbldonfutok­­nak. Csak a partkozpontban es a partizanok fohadiszallasan folyt tervszeruen a munka. Szerveztekaz illegalis politikai csoportokat s a partizanegyse­­geket. Keso este volt, midon cso­­portunk elindult Libetbanya fe­­le. Teherkocsink lepesrol le­­pesre haladt elore. Menekulok belathatatlan tomegei nyuzsog­tek az orszaguton; gyalogo­­sok, kerekparosok, itt-ott sze­­melyauto es sok-sok paraszt­­szeker. Szembe velunk a Certovicarol veretlenul es meg­­is hanyatt-homlok visszavonu- I6 katonak torlaszoltak el az utat. Emberek, gepkocsik es trenosztagok kozott megriadt, bus szemu lovak kerestek gaz­­dajukat. Minden szaz meteren ujabb es ujabb remhi'reket hal­­lottunk. Egyszer Breznoban vol­­tak a nemet tankok, maskor meg mar Zolyomlipcseben. Senki sem tudta, mi az igaz, es mi az ellenseges iigynokok ri­­aszto hi'rverese. Tizenoten vol­­tunk. Az ej sotetjeben nem lat­­tuk egymas sapadtsagat. Csu­pan a fegyverek csorrentek meg a kezekben. Egy-egy ta­­voli loves hallatara onkentelenul kezigranattal tbmott oldaltas­­kamhoz kaptam. Igy bucsuz­­tam azon a bus oszi napon Besztercebanyatol. Ot honap mulva viszontlat­­tam a Garam gyongyet. Negy­­venot marciusa volt, a naptar zbldcsutbrtbkot mutatott. Vaszil fohadnaggyal es harom harco­­saval jottunk le a hegyekbol. A varos szelen a szovjet tuzerseg allando tuzeles alatt tartotta a kremnicai dombokat, ahonnan a nemetek fogcsikorgatva lot­­tek Besztercebanyat. Fejunk fe­lett granatok suvi'tettek es csa­­podtak robbanva a tetokre. Nem is tudom, hanyszorvetet­­tukmagunkatafoldre, amig el­­erkeztunk a nemzeti bizottsag szekhazahoz. A kapu alatt Vaszil nevetve tisztftotta meg kabatomat es hajamat a faltor­­melektol. Bar a Garam gyongye igen utott-kopott volt, ezekben a pillanatokban megis a vilag legszebb varosanak tartot­­tam... (Arch fv fel vet e lek Besztercebanyarol) Anemreg elhunyt Barsi Imre irasaval emlekezunk a Szlovak nemzeti felkelesre. Barsi Imre, AZ ELSO KULTURAL1S LAPUNK, A Faklya alapi'to foszerkesztoje, a FELKELES 1DEJEN A SZABAD RADIO VEZETO MUNKATARSA VOLT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom