Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-08-15 / 13. szám

Ki ne emlekczne gyermekkora regi bucsuira, amikor mar a nagy esemeny elott egy-ket hettel a bucsu lazaban egett a fain apraja-nagvja. Jottek a mutatvanyosok, babjatekosok, ringlispilesek, hajohintasok es a manapsag „szorakoztato iparagnak“ nevezett intezmenyek, hogy a lovoldeseket ki ne felejtsiik a lel­­tarbol. Nagyanyaink, anyaink pedig kemenyen kesziiltek, tomtek a kacsakat, libakat, es nehany csirkefi sorsa is megpecsetelddott a bucsujaras idejen. Apaink, nagyapaink a legjobb borokat keszitettek, hogy panasz ne legyen a bucsulatogatok reszerol, inert a bucsuba jottek a szomszed falvakba szakadt roko­­nok: sogorok, komak, keresztfik es keresztlanyok. De a tavolban megtelepedctt csaladtagnak is legalabb a bucsu napjail illett meglatogatnia sziileit es testvereit... Szerte az orszagban akadnak kiilonleges vonzerovel biro bu­­csujaro helyek, olyanok, mint az ersekujvari „porcinkula“, a nyitrai „Nagyboldogasszony“ napja, a sasvari es mariavblgyi bucsu, de kiemelt helyen szere­­pel a kistapolcsanyi bucsu is. A kistapolcsanyi bucsut a Skapulares Boldogasszony tisz­­teletere tartjak, az idei bucsu julius 14-re esett. Erdekes, hogy az 1784-ben epiilt kistapolcsanyi templomnak csak a mellekolta­­ran jutott hely vedoszentje sza­­mara. Koztudott, hogy a bucsu altalaban osszefugg a templom vedoszentjevel, azaz oltarkepe­­vel. De ugy is keletkeztek bucsu­­jarohelyek, hogy latomas tor­­tent a videken: forrasnal, dom­­bon, ahova aztan kapolnat vagy templomot epitettek. Szere­­nyebb videkeken csak szakralis szobor keriilt a latomas helyere. A latomas pasztoremberekkel, maganyos, szent eletu leany­­zokkal es asszonyokkal esett meg. A leggyakoribb latoma­­sok Szuz Mariahoz, a Boldog­­asszonyhoz kapcsolodnak. Azonban a hittel vissza is lehet elni: nem egy till hiszekeny em­ber esett aldozatul egy-egy ugyeskedonek, szellemidezo­­nek. A magyar irodalomban Mikszath Kalman allit emleket az emberi hiszekenysegnek a Szent Peter esernyoje cimu ro­­mantikusan gyonydru muveben. Amde kanyarodjunk vissza a kistapolcsanyi bucsujarashoz, amelynek gyokereit meg a torok idokben kell keresniink: a becsi csata (1683. szeptember 12.), a hosies helytallas tiszteletere ren­­deztek meg eloszor 1686-ban. A kistapolcsanyi bucsu tehat kere­­ken haromszaztizedik evfordu­­lojat is iinnepelte az iden. E ha­­gyomanyos bucsujarohely nem­­csak a kistapolcsanyiak iinnepe. Termeszetesen elsosorban a Zsitva volgye lakoi tartjak ma­­gukenak, de erkeznek ide bucsu­­jarok Ersekujvartol egeszen Zolyomig, s a nagytapolcsanyi es privigyei bucsulatogatok sem mennek ritkasag szamba. A kistapolcsanyi iinnep ha­­gyomanyos bucsujarohelye ev­­szazadok ota a Zoboralja ma­­gyarsaganak is. A most lezajlott bucsuban talalkoztunk zserei, ledeci, kalaszi, gimesi, nagyce­­tenyi, csiffari es nyitrai magyar zarandokokkal is. A zarando­­kok mar szombaton este meger­­keztek, es imaval, zsolozsmak­­kal tdltottek az ejszakat a temp­lom falai kozott. A magyar zarandokok reszere ebben a szlovak millioben is celebralnak iinnepi szentmiset. A multat szambaveve megtudtuk, hogy tobbnyire Danczi Lajos tiszte­­lendoatya volt a magyar mise­­zopap, de nehany esztendeje Vladimir Filo puspokatya ce­­lebralja a magyar szentmiset. A szentmisek utan Kistapol­­csany utcain nyiizsgott a tomeg. Voltak, akik a satrak kore tomd­­riiltek, vasarlasi szandekkal. A delvideki zoldsegesek aruikat kinaltak, paradicsomot, papri­­kat, uborkat, dinnyet es frissen szedett barackot. A bucsu igazi hangulatat viszont mindig a kor­­hintasok, lbvbldesek es a jatek­­arusok jelentettek. A gyerekek igazi elvezettel vetettek bele magukat most is a vasarlasba es a korhintazasba. Trombitak hangja vegyiilt a hangszorok ze­­nejebe, es itt-ott jatekpisztoly, puska durrant, s szines leggom­­bok roppentek magasba a vi­­gyazatlan gyermekkezekbol. Egy rovid kis sfras a ballon utan, de aztan az apuka ujat vasarolt, mire megnyugodott a cseperedo leanyka... A szines tomeg lattan egy nem is oly regi tortenet jutott az eszembe. Pali baratommal es csaladjaval talalkoztam az aranyosmaroti vasutallomason. Latszott a nagy melegben, hogy Pali mar nehany korso sort leen­­gedett a garaton, mert a sort a baratom igen szerette. Miutan orbmmel iidvozoltuk egymast, megkerdeztem cimboramtol, hogy mi jaratban van errefele? A kerdesre zavarba jott, es ha­­bozva valaszolta:- Az anydsomat voltunk Mardton meglatogatni a kor­­hazban, tudod, kaszaba lepett! A valaszt elfogadtam, hiszen faluhelyen elofordul az ilyes­­mi. Magamban meg dicsertem is Pali gondoskodasat beteg anyo­­sarol, de ekkor megszolalt Pali tiz ev koriili fia: — Nem igaz, nem korhazban jdrtunk, hanem a kistapolcsanyi bucsuban! - avatott a titokba egyszuszra a gyerek, es bizony­­sagul nagyot fujt a bucsuban ka­­pott trombitajaba. Pali bocsanatos fullentese az­­zal volt magyarazhato, hogy ta­­nito leven, azokban az evekben egy „szocialistapedagogusnak“ nem volt ajanlatos azzal dicse­­kednie, hogy csaladjaval a bu­­csus helyeket jarja. Csak atani­­tok a megmondhatoi, ma tehe­­tik-e... MOTESIKY ARPAD (A szerzo felvetelei)

Next

/
Oldalképek
Tartalom