Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-08-01 / 12. szám
Duba Gyula Tudat folott - tudat alatt (Filozofikus historia) Ir6kr61 irni: van-e enn61 nehezebb, hal&tlanabb feladat? A hatvanot eves Duba Gyularol regi tankbnyvek, tanszbvegekjutnak az eszembe: az fro ir! Ez mostan&ban a szorgalmasan hallgatd irdink kozott csak rea illik. Uj testes regennyel jelentkezett, ami egymagaban is meglepetes es elegendb erv, hiszen a legtobb fronk, koltSnk az 1989-es valtozas utan elnemult. 0 nem! Nem fogyott el a mondanivaloja, nem zuhant a taradtkbzony hangulatdba. Akarcsak cgyik rdgi vallomasaban frta. „Jar-kel az ember a vilagban, kezdeti adottsagaitol egyre tavolabb mereszkedik, s a val6s£g szcmbejbn vcle. Taldlkoznak es megmcrkoznek: a valdsag mint torveny, az ember mint szandek 6s akarat.“ Uj regdnyeben eppen azokkal a pdlyatdrsaival birkdzik, akikkel egyutt indult az iroi palyan, s akik mindenhova magukkal vittek a nemzetisdgi falu batortalansagat, tajekozatlansdgat, fbldhoz lancoltsagdt. 6 megis dicseroen irta roluk: „Magunk tapostunk magunknak jarhato csapast. Igenyesek es becsvdgyoak voltunk, a Malomtdl a tengerek feld indultunk, es kozben induldkat enekeltunk.“ A mostani roluk festett kep mar korantsem ilyen hfzelgo. De talan eppen ez teszi erdekessd az uj regenyt. (sz) Megdobbento lelki elmenyt meselek el. Annak idejen, amikor megtortent, melysegesen meghokkentett a fclismeresek parhuzama, olyannyira, hogy hosszu ideig senkinek sem szoltam rola, sot igyekeztem magam elott is megcafolni, meg nem tortentte tiintetni fel, es csokkenteni a jelentoseget. Ma mar ott tartok, hogy az elso pillanat sztilte megdobbenest lekuzdottem, az elmeny dermeszto elessege elmosodott, igy nyugodtan beszelhetek rola. Legalabb megkbnnyebbiilbk, mint aki nagy es mely ertelmu titkot osztott meg valakivel, hogy a rettenet mazsanyi sulya ne csak brea nehezedjen. Filozofikus termeszetu ember vagyok. Szeretek elgondolkozni az elet bsszefiiggesein, allandoan kutato agyam kapcsolatok utan matat a dolgok kaoszaban, a jelensegeknek a hatteret viszgalom; gyakorlatban keresem az okszeruseg elvenek az ervenyesiileset. Kiilonos gonddal es elvezettel figyelem onmagam. Szellemen szinte kiszall anyagi porhiivelyebbl, felrepiil a magasba, es onnan nezi azt a fura lenyt, akit a foldon maga mogott hagyott: ni csak, mit csinal ott lent az az ember? Mint tudos a gombostiire tuzott bogarat. Igy figyeltcm meg a kovetkezo dolgot: A nagyvarosnak is megvannak a maga utjai. A nagyvarosnak is megvannak a maga osvenyei, csapasai, kitaposott mezsgyei, melyeket mi, kenyelmes es a megszokas betegsegeben szenvedo emberek eloszeretettel jarunk. Nem vettetek meg eszre; barmily nagyvarosban is laktok, mennyire megvan a megszokott komyezetetek - akarha egy kis falucskaban elnetek-, a magatok mindennapi utjai, ismeros kavehazai, mozijai, iizletei. A lakasotok es hivatalotok koruli sztik varosresz, amely a tietek. Nehany szaz lepessel arrabb utcak vannak, melyekben talan honapok ota nem jartal, hazak, melyek sosem otlottek szemedbe, kozeptiletek, melyek belsejet nem ismered — idegen vilag! Az en mindennapi programom koriilbeliil igy fest: Reggel hetkor gyalogosan megyek a hivatalba - nem art egy kis reggeli seta mindig ugyanazon az utcan. Tizkor atfutok a szomszed tejcsarnokba a megszzokott tiveg kakaoert, ket zsemleert es egy szelet omlesztett sajtert. Egy orakor nehany szaz meterre a hivatalomtol megebedelek — mindig ugyanabban az etkezoben. Negykor, munka utan vegigsetalok a Duna-parton, a korzon, benezek a konyvkereskedesekbe, nem jotte valami ujdonsag, raerosen vegigcsavargom a foutcat, es felmegyek a Grand kavehazba. Ugyanazok a lepcsok, ugyanazok a reszegek, ugyanaz a tarsasag. Vacsora utan a megszokott mozi, utana hazamegyek. Lefekszem a megszokott agyamba, megszokott mozdulattal fulemre huzom a megszokott paplant es elalszom. Masnap minden elolrol! Igy megy ez naprol napra. Szokasaink rabjai vagyunk. Erdekes, ha silrgos elintezni valo dolgaink akadnak, meg azokat is mindig ugyanazokra a helyekre megyiink elintezni ugy, hogy ez sem hoz valtozatossagot. Vajon miert ez az osztonos, egyhangusagra valo torekves? Miert sziirkitjuk le az elettinket, amikor az olyan szines lehetne benyomasokban, kepekben, hangulatokban? Miert, miert? Mero lustasagbol vagy a termeszetiink melyen rejlo bsztbnosseg parancsszavara? Olvastam, hogy az erdok vadjai eloszeretettel hasznaljak hosszu idon at kitaposott csapasaikat, es ha nem zavarjak oket, mindig ugyanazokon az osvenyekenjarnak. Am hoi vagyok en, korunk nyiizsgo nagyvarosanak modem embere az erdok vadjaitol? Ilyen megfigyelesek es gondolatok melegagyaban sztiletett meg az elmeny, amelyet most elmondok. Az allatkertben jartam. A majmokat neztem. Cukorkat, kekszet, gytimolcsot es egyeb majomcsemeget dobaltak nekik a latogatok. Intellektualis figyelmemet azonnal lekototte egy torzonborz pofaju, bojtos farku, girhes kis majom. A kis gnom egy kovon lilt tagas ketreciik kozepen, es leste az ajandekot. Ahogy megkapta, abban a pillanatban szoros kis mancsaba ragadta, es elfutott vele — mindig ugyanazon az uton — egy lada moge, ott elfogyasztotta, akkor szepen vegigbaktatott a ketrec pazsitjan — mindig ugyanazon a nyomon -, atbujt egy lyukas fatbrzson, grimaszt vagott, es felkapaszkodott a kore. Egesz kis osvenyt taposott ki maganak, szabalytalan alaku, de onmagaba visszatero, zart nyomot a fiiben. Ime — mondta ekkor filozofalo hajlamom —, ez a szanalomra melto, csunya kis majom ugyanolyan makacsul jarja ketreceben a maga megszokott korutjat, mint te jarod a haromszazezer lakosu nagyvarosban! Es a koztiink levo hasonlosag alapjait kezdtem volna elemezni, de megdobbentem. Hogyan... de hat mi ez... hogyanjon eza torzonborz, csuf kis szormok ahhoz, hogy ugy viselkedjen, mint en..., illetve hogyanjovok en ahhoz, hogy ugy viselkedjem, mint 6... de hat mi ez? Es ketsegbeestem. Sokaig nem beszeltem a dologrol, undorral, de elszantan magamba nyeltem. Nem is mertem a tiikorbe nezni, nehogy... Nehogy hasonlosagot talaljak a kis torzonborz gnom es... nem, ez oriilet! Most mar beszelhetek rola. Rovidesen ugyis lakast valtoztatok es komyezetet... Uj utak kellenek es uj hazak es uj kor, amely nem zarodik... Hiaba, filozofalasra hajlamos ember vagyok... A Mt/ flTFffr) W 1111 w HH
