Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-07-18 / 11. szám
A vizcsepp Arra sziilt a fold, ket ikerfiut, arra sziilt anyank, haromfajta gaz ket vegyuletet, ot, a levegot, s vizze engemet, arra sziilt, amikor langban pdfogbtt, magma-ocean, forgo tuzgomoly, korvonaltalan, arra, ikreket, goz- es gaznemut, ket osszekevert, megsem egyesiilt kulon elemet, hogy ha hul a fold, ket vilag legyunk: tarsam lenne fent tiszta, kdnnyii gaz, en meg tobbnyire cseppfolyos alant, dus kozegjeiil, ket testver elem, mindennek, mi font, fbldon, fold felett, s mindennek, mi lent, vizen, viz alatt elni megfogan, s burkabol kikel. Mig tuz volt a fold, felleg voltam en, suru es tomdr, szinte szelheto, fiistkod, ejsdtet, mar-mar kocsonyas. Minden viz, amely partok kozt lapul, tenger, ocean, para volt, tomeny, izzo, viharos legi vfztdmeg, kenes langtarajt sistergeto, kerges pontokat vizzel nyugtato, szilarditgato, nedvvel hizlalo. Mikor halt a fold, ezredevekig zuhogtam le ra dorgo zaporok, egyre huvdscbb os-zuhek gyanant, parologva is, mindig fol-le-fol. Igy elek ma is, mindig mas uton, mindig uj alak, fol-le sziintelen, s ott, bol en vagyok, minden szin tiizel, bibor, zold, feher, sarga, karmazsin, s minden leny virul, allat es noveny, hal, vakond, madar, s lathato a ter, s latod az idot. Mindig valtozom, folyton ut elott, uj munkak fele, uj cel okra kesz, szorgos dolgozo, ' mindket vegtelen, a ter s az ido folyton mas nemu s mindig egyazon munkatarsakent. Folyton valtozom, mig a nap kihul, s lesz a fold sotet, en meg jeg leszek, dermedt ocean, csillagok alatt tompan csillogo, abszolut hideg, abszolut nyugodt, mint a vegtelen ter es az ido. (Vizesnapld cimu verseskotetebol) Koncsol Laszlo magany a Koncsol Laszlo froi palyaja a maga vonalaban is egyeni. Csakis irasaival biztositott maganak maradando helyet irodalmunkban. Mig koriilotte sokan - a tehetsegesek is - gruppokba tomoriilnek, tomjenezd hadat szerveznek maguk kore, o csendes szorgalommal dolgozik. Maganyosan, mert dolgozni csak maganyosan lehet- legalabbis az irodalomban. Ugy tunik, hogy amikor 1985-ben kenyszerii keserusegbol, az akkori politika kitagadottjakent „szamuzte“ magat Forgepatonyba, ez a „szamuzetes“ egy eletre szolt. Az 1989-es valtozasok utan is hiiseges maradt befogado falujahoz, amelynek nevet o tette ismertte irodalmunkban, s ahol valami olyasmirol almodik, amirol Csokonai almodott Debrecen poraban. De o Csokonainal szerencsesebb. Aragaszkodas szemlatomast kolcsonos. Most, hogy az iro hatvaneves, a legmeltobb helyen, Forgepatonyban iilte meg sziiletesnapjat. Oda gyiiltek koszontoi, batratai, tiszteldi. Nem hoztak magukkal a hivatalos irodalom kitiinteteseit es diszokleveleit, de elhoztak a sziviiket. Az ifju barat, Filep Tamas Gusztav peldaul sziiletesnapi koszontdjenek kiilonlenyomataval tisztelgett, amely az Uj Forras 6. szamaban megjelent palyarajzabol kesziilt. Es ott volt a diospatonyi korus is, amelyrol Koncsol 1986- ban konyvet irt. Mi mast kivanhat egy maganyra, munkara vagyo iro, minthogy tudja, erezze: nem maganyos! (sz) (Nagy Laszlo felvetele)
