Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-02-14 / 7. szám
Gazdag Erzsi: MESEORSZAG Fekete mese Egyszer egy nagy kerek erdoben, mar azt meg nem mondom, Afrikaban-e vagy Del-Amerikaban, de ott, ahol a papagajok, a kolibrik, a kanarik s a kis paradicsommadarak nem kalitkaban, de szabadon s bekessegben tanyaznak, rikacsolnak, furcsa gondolata tamadt az egyik tarka tollu torpepapagajnak.- Mikent az erdo, a dzsungel minden faja, lombja, beszeljen, rikacsoljon hat mindenki papagaj modra. Megszeppentek erre a kolibrik, a kanarik, a kis paradicsommadarak, mivel ok bizony gyengecskek es kevesen voltak.- Igenis, igenis, papagaj modra - rikacsolta most mar a tobbi papagaj is.- Es meg azt is kozhirre tettek, hogy aki felsobb agra vagyna, az jarjon papagaj-iskolaba. Erre meg jobban megszeppentek a kolibrik, a kanarik es a mas, hozzajuk hasonlo aprocska madarak. Lekotrodtak a fakrol, s a fak alatt nagy busan szomorkodtak.- Tanacsot kellene kernunk a sastol - pityegtek fejuket osszedugva.- A sas itt nem parancsol - rikacsolta a fofo papagaj s vele a tobbiek is a fakrol.- Nem parancsol, nem parancsol! - Nem felunk mi senki sastol!- A sas tobbe nem kiraly!- De nem am, de nem am! - rikoltottak korusban minden fan. De hirtelen elsotetult az erdo. Mintha egy hatalmas felho suhant volna a legmagasabb fara.- Mi ez a ricsaj, larma?! - rikkantotta el magat a madarak kiralya, mert 6 volt. A sas volt, a maga hatalmas mivoltaban.- Sa-sasul tanulunk, sasul! - vagta ki magat a fo-fo papagaj nagy ravaszul.- Sasul-e, nohat, ez derek, de mintha masrol lett volna szo az elebb.- Sasul tanulunk, sasul - bizonygattak most mar a tobbiek is furgen es ravaszul. Megrazta magat a madarak kiralya. Szetnyflott hatalmas szarnya. Jeladas volt, amitol egyegy sas szallott minden fara.- Nahat, hogy a tanulassal sokat ne kinlodjatok, ezennel lecket magam adok - mondta a saskiraly, s azzal a fo-fo papagajt tollastul bekapta. De a tobbi sas is kovette a peldat, es ki-ki bekapott egy-egy papagaj-peldanyt. Azzal huss, tovaszalltak. Nagy csond lett erre az erdoben. A tobbi madar is lassan visszaszallt a fakra. Egyutt szomorkodtak, ki-ki a maga nyelven. De a papagajok azota sem felejtettek el azt a szomoru fekete lecket. Senkire sem akarjak ratukmalni a maguk hangjat, nyelvet, inkabb ok tanuljak meg a tobbi madar, sot meg az emberek nyelvet is. Milyen volt a hoember Megkerdeztem decern bertdI: „Mit tartasz a hoemberrol?” Azt felelte december: „Jo ember a hoember. ” Kivallattam januart, ki az ablak alatt allt. „Hoember...? Hoember? Jobaratom, jo ember.” Jot nevetett februar. „A hoember... ? Ream var. Egyutt jarunk, komazunk, egy pipabol pipazunk. ” Marcius szolt. „Hallottam, itt lakott az udvarban. Eltunt. Nem is ismertem. Hdbol volt a joember. ” Szkukalek Lajos rajza Kanyadi Sandor Kopocs Tibor rajza
