Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-02-14 / 7. szám
a kovetkezot. Ismet hirdetes utjan. Madame Heonnak ezuttal Tuniszban elo mernoknek adta ki magat. Szabadsagon tartozkodik Franciaorszagban, rendkivul szomoru es unalmas az elet egyedul a gyarmatokon, elete parjaval akar visszautazni. A no elindult vele arra az utra, ahonnan nem volt visszateres. Ezutan Landru egy evig csak hirdetett es udvarolt. A holgyeket boldoggd tette, de nem fosztotta ki. Gyonyoru szerelmes leveleket tudott irni. Levelezeset gondosan megorizte. Az erenyes Anna es a legfiatalabb aldozat Kozeledett 1916 decembere, a masodik haborus kardcsony. Ujabb no kerult az aldozatok listajara. Egy selyemaru-ugynok 39 eves ozvegye, Anna Collombo. Volt 8000 frank megtakarftott penze. Honapokig tartott, amig az erenyes Anna engedett, de az elso ejszaka utan minden vonakodasa megszunt. December 27-en Gambais-ba indultak, hogy ott toltsek az ev utolso napjait. Anna azonban nem erte meg az ujesztendot. A legfiatalabb aldozat 19 eves haztartasi alkalmazott volt. Ot 1917 januarjaban a foldalattin szolitotta le. Ennek nem volt vagyona, de neki is hazassagot igert. 1917. aprilis 12-ig elt. Jottek a tovabbi aldozatok. Madame Buissont. Halalanak napja 1917. szeptember 1. Madame Jaume, otvenhet eves, buzgo katolikus. Megolte 1917. november 26-an; bevetel 827 frank egyszer, es 274 frank masodszor. A kilencedik a 36 eves Maria Pascal, gyonyoru, jol kereso nd. Megis felszamolta az uzletet, hogy kovesse Landrut. 1918. aprilis otodiken latta utoljara a vilagot. Es a tizedik holgy, egy gamiszallo tulajdonosnoje. Az utolso szerelem Jott az utolso szerelem, akibol - szerencsejere - nem lett aldozat. Fernande Segret jo csaladbol valo ifju holgy volt. Landru hosszan udvarolt neki, a no kedveert „felbontotta az eljegyzeset”, s magahoz koltoztette Parizsba. Ezuttal a gyilkos a szuloktol annak rendje-modja szerint megkerte lanyuk kezet. Az dregnek azonban feltunt, hogy a volegeny egyre halogatja a hazassagkotest, mondvan nem tudja megszerezni az eskuvohdz szukseges iratokat. A mama es a lanya elutaztak a varoskaba, ahol kiderult, hogy ott nem ismernek semmifele Lucien Guillet nevu gyarost. Landru ezuttal is kivagta magat. Elhitette menyasszonyaval, hogy 6 felugyeld, a rendorsegnel titkos feladatokat hajt vegre, ezert hasznalt hamis adatokat. A lany ezek utan mar nem gyanakodott. Amikor a targyaldson a bfrosag kihallgatta, azt Valletta, hogy nagyon tisztan es boldogan elt a tomeggyilkossal. „Elragado volt, estenkent gyakran elvitt a vigoperaba. Ertett hozza, hogy mi kell a noknek. Meselt a kis videki feszkerol meg az autojarol is. ” Agybol a bbrtonbe Landrut Fernande Segret agyabol csongette fel Belin felugyeld, amikor elerkezett a letartoztatas perce. A rendorsegen ot nyomozo vallatta korbe-korbe jarva a gyanusitottat, Landru azonban csak annyit vallott be, hogy valoban Landrunak hfvjak, s esupan azert hasznalt alnevet, mert nem akart buntetesek letoltese vegett bortonbe vonulni. A hazkutatasok soran elokerult a levelezes s jo nehany bizonyftek. A Gambais-ban tartott hazkutatas soran eloszor semmi fontosat nem fedeztek fel. A vernouillet-i villa kertjeben viszont noi harisnyak, cipok maradvanyait astak ki. Aprilis 30-an tobb napos hazkutatas kezdodott ot orvosszakerto jelenleteben Gambais-ban. Most mar sikerult emberi csontok elszenesedett reszeire akadni. Harom koponyat, ot labat, hat kezet vettek leltarba. A leletbol arra kovetkeztettek, hogy a gyilkos a konyha kemencejeben egette el dldozatait. A tanuvallomasokbol kiderult, hogy a szomszedok a villa kemenyebol sokszor lattak suru fiistot felszallni s nagyon kellemetlen szagot, az ego hus buzet ereztek. Szazotven tanu Ket es fel evig folyt a vizsgalat, s Landru nem volt hajlando vallani. Artatlannak mondta magat az 1921. november 7-en kezdodo fotargyalason is. Szazotven tanut hallgattak ki, s a huszonkilencedik napon kerult sor a vadbeszddre. Landru azzal vddekezett, hogy a tfz eltunt no kulfoldre tdvozhatott, vagy elrejtdzhetett. Sorsukrol nem tud semmit es nem is tartozik szamadassal. „Amig nem talaltak meg az eltunt holgyek tetemdt, senkinek sines joga engem vadolni s azt allitani, hogy meggyilkoltam oket. Ha gyilkos vagyok, mutassak meg az aldozatok tetemet.” A vilagsajto hatalmas tudositasokban szamolt be az esemenyekrol. A kihallgatott nok egy reszenek vallomasa valosagos szerelmi vallomassal ert fel. Landru a vddlottak padjan is jatszotta a galansat. Arra a kerdesre, hogy peldaul miert csak oda szolo jegyet valtott videki utazasaira az ot ki'sero holgyeknek, szemrebbenes nelkul igy valaszolt: „Uriember vagyok, elnok ur. Ha a holgy szamara returjegyet vettem volna, azt hozom a tudomasara, hogy csak rovid ideig maradhat Gambais-ban. Bizonyara on is tudja, hogy a visszautra a jegyek csak aznap vagy a kovetkezo nap ervenyesek.” B unosnek talaltatott Ketoras tanacskozas utan mondtak ki az eskudtek a vadlottat bunosnek, s az itelet merteke ezek utan nem lehetett ketseges. Miutan kozoltek vele, hogy guillotine alatt vegzi, Landru nem omlott ossze. Kijelentette, hogy a birosag tevedett, d nem bunds. Es fellebbez. Ezt 1922. februar 2-an utasitottak el, annak ellenere, hogy a vizsgalat ket fontos kerdesre mindvegig nem tudott valaszt adni. Nem sikerult kideriteni, hogy a tomeggyilkos hogyan pusztitotta el aldozatait es hogyan tuntette el azok holttestet. Most mar csak a kegyelmi eljaras volt hatra. Nagy meglepetest keltett, hogy az eskudtek - Landru megnyero viselkedese es konok tagadasa rajuk sem maradt hatastalan - tamogattak a kegyelmi kervenyt. A Francia Koztarsasag elnoke azonban ennek ellenere nemmel dontott. P. I.
