Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-02-14 / 7. szám

Angolbol Jo az angol kiejtese... Vasarnapi sziesztamat egy regi munkatarsam zavarta meg. Ma­gaval hozta lanyat is, aki az egyik uzem kereskedelmi igazgatojanak a titkarnoje.- Angolbol perfekt a kiejtese, uj­­sagiro szeretne lenni - mondta az apa. - De mit tehetek en? - kerdez­­tem. - Indftsd el a palyan! - hangzott a valasz, amit parancsnak es uta­­sitasnak is vehettem.- frt mar egyaltalan valamit? Tudositast, hirt vagy olvasoi leve­­let? - erdeklodtem.- Meg nem, de apukam azt mondta, hogy maga szokott irni - szolalt meg az angyalian szoke kislany, de termeszetesen az anyanyelven, mert az edesanyja szlovak, ami nem lenne hiba, ha a kislany egy szlovak uj­­sagnal, lapnal ohajtana szar­­nyait bontogatni... Egy pillanatig csond volt szobamban, hirtelen nem tudtam, mit mondjak, ugyanis kiderult, hogy a le­­anyka meg a nevet sem tudja magyarul helyesen ki­­ejteni. De az apa tantorft­­hatatlanul vail:- Angolbol biztosan per­fekt a kiejtese.- Biztosan? - kerdeztem es eszembe jutott egy na­­gyon regi tortenet... Arrol az anekdotarol van szo, amikor dr. Emil Holub, a cseh Afrika-ku­­tato es vadasz, a mult szazad vegen eloadast tartott Temesvarott az afrikai szerecsenek nyel­­verol, meseirol es dalai­­rol. Az eloadast „masuku­­lumbe” dalokkal, szove­­gekkel is tarkitotta, de kozben gyakran emle­­gette Fekete nevu ba­­tor, magyar fegyver­­hordozojat, aki minden bajban, tuzon-vfzen at husegesen szolgalta gazdajat. Amde innen mar fi­­gyeljuk az anekdota szoveget minden val­­toztatas nelkul: „Az eloadas utan la­­koma kovetkezett. Mikor az aldo­­masok veget ertek es az egesz tarsasag beszelgetni kezdett, egy verseci ur odatelepedett a hfres utazo melle:- Tisztelt doktor ur - fgy kezdte ha nem sertem igazan, tud on masukulumbe nyelven? Holub meghokkent e furcsa ker­­desre:- Hat hogyne tudnek, hiszen eveket toltottem odalent!- De ugy ertem, hogy jol be­­szel-e? Az Afrika-kutato kisse gunyosan mosolygott:- Azt csak tessek ram bizni.- Bocsanat, tisztelet doktor ur, az a dolog engemet igen erdekel. Azt szeretnem tudni: helyes-e az on kiejtese? Megerti-e a masuku­lumbe szerecsen, mikor on be­szel? A tudos utazo most mar csak­­nem megharagudott:- Uram, lelkiismeretes tanulma­­nyaim targya, mint eloadasomban emlftettem is, epp ama nyelv hangtana volt. Es on ilyeneket kerdez tolem?- Ilyet, doktor ur. Mert okaim vannak ra, hogy az bn masuku­lumbe nyelvtudasaban erosen ke­­telkedjem.- Uram?... - Tessek engem nyugodtan ve­­gighallgatni. On ma nemde tobb­­szor emlegette hu magyar szolga­­jat?- Ugy van.- De ez ember nevet mindig ugy ejtette ki: Fegede. - Naturlich, er heisst ja Fegede! (Termeszetesen, hiszen Fegede­­nek hivjak!) - Bizony nem naturlich az. Mert annak az embernek Fekete a neve. Es en azt mon­dom: Fegede, nem erti meg semmi magyar. Dr. Holub fesz­­kelodni kezdett.- On cseledje­­vel eveket toltott lent Afrikaban, es mindennap bizo­­nyosan annyiszor szolitotta ot a ne­­ven, ahanyszot semmi masuku­lumbe szot nem ej­­tett ki. £s bn meg ez egyetlenegy ma­gyar nev helyes ki­­ejteset sem tudta megtanulni! Hogyan hihessem hat, hogy azt a szerecsen nyelvet helyesen ej­­ti? Nem is hiszem. fgy beszelt a verse­ci ur, es nem szolt tobbet. De dr. Holub Emil sem.” Mit mondhatok meg: baratom csalodottan tavozott, nem tudtam rajtuk segfteni! Persze angolbol perfekt a kis­lany! Es valoban jo le­het a kiejtese? MOTESIKI ARPAD

Next

/
Oldalképek
Tartalom