Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1995-12-14 / Próbaszám

Necsey Istvan hazaialdlt... “Meghitt baratokkal intim erintkezesben Necsey igen kedelyes tudott lenni; de mindig bizonyos iildozesi mania fele haj­­tott, mindeniitt rosszakaratot velt latni, amit valoszinuleg, a mar koran szenve­­dett visszautasitdsok oltottak bele. Egeszen meg volt benne a kepesseg arra, bogy idejeben felismerve es helye­­sen vezetve, nagyot alkothasson,” (Herman Otto) Necsey Istvan rendezett es muvelt csalad­­ban sziiletett, a verebelyi postamester, Ne­csey Jozsef elsosziilott fiakent, 1870 feb­­ruar 12-en. Az apa minden erejevel arra to­­rekedett, hogy a festeszet irant melysege­­sen erdeklddo gyermeke megfelelo neve­­lest kapjon. Addig azonban boven volt ideje a gyermek Istvannak ismerkedni a Zsitva menti tajjal, ahol a folyocska arteri teruletein kiilonosen a vizivadnak volt iga­­zi paradicsoma... A gimnaziumot Levan, a piaristaknal vegezte, ahol kituno eredmennyel erettse­­gizett 1887 junius 28-an. A festeszet ma­­gasabb szintu elsajatftasa vegett az erettsegi utan Miinchenbe utazott, ahol foldijenel, Hollosy Simonnal tanult es a zsanerpiktura teren szer­­zett alapismereteket. 1888/89-ben Heterich tanitvanya lett, de ismet Hollosyhoz tert vissza, majd ugyan­­azon esztendoben Parizsba vezetett utja, ahol a Julian-akademiaban Ju­les Lefebrve tanitvanya lett, egeszen 1891-ig maradt Parizsban. Parizsbol a sziilofbldre, Verebely­­re tert haza es oriasi lendiilettel, aka­­rassal vetette magat a festeszetbe. Abbol a korszakabol szarmaznak portrei, lefestette csaladjanak osszes tagjat, de a verebelyi embereket is megallitotta, hogy egy-egy jellegze­­tes arcrol portret keszitsen. Masreszt belevetette magat a lepke- es madar­­festeszetbe, amit aztan tudomanyosan is muvelt, belemertilt a lepkevilag rendszere­­zesebe is. Sajnos Necsey Istvan alkotasait nem er­­tekeltek a muveszeti korokben. Sokszor tett kiserletet arra, hogy a kiallitasokon resztvehessen, de rendszeresen visszauta­­sitottak. Talan csak egyetlen alkalommal allitott ki a Nemzeti Szalonban, a kiallitast Hollosy Simon szervezte tanitvanyaival. Necsey egy csendeletkepet kiildott a kial­­litasra: “Viragok az asztalon”, a viragok melle, mintegy odavetve, egy pirokat is megfestett. Sajnos a kepet nem vasaroltak meg es az arckepfesteszetben tett probal­­kozasai is eredmenyteleniil vegzodtek... A Magyar Tudomanyos Akademia altal meghirdetett palyazatra megfestette Vere­­bely komyekenek lepkeit, am munkaja nem hozott sikert. A biralobizottsag azt rotta fel hianyossagul, hogy “nem feste­­szeti, hanem termeszettudomanyi munkat” vartak az ifju palyazotol. Necsey elkeseredeseben 1895 marciusa­­ban levelben fordult Herman Ottohoz, amelyben “orszagosan elismert igazsagos embemek” szolitotta a tudost. Az esemenyrol Herman Otto imigyen emlekezett: “Rogton valaszoltam; meg­­mondtam, hogy legmelegebben fol fogom ot karolni; kiildjon el egy sorozatot nappa­­li es ejjeli lepkeibol; a tobbi az en dolgom lesz.” Herman Otto levetenek hatasara nehany nap mulva Necsey vagy husz tablat kiildott a tudos cfmere, amelyek a Termeszettudo­manyi Tarsulat iilesen bemutatasra keriil­­tek. “Valosaggal bamulatba ejtette a lepi­­deptorologusokat fajmeghatarozasainak biztonsagaval” —jegyezte fel Herman Ot­to... Azidotajt azonban lepkegyujtemenyek kiadasat es feldolgozasat nem terveztek, de ornitologiai munkak illusztralasara hama­­rosan lehetoseg nyilott. Chemelhazi Cher­­nel Istvantol 1896 decembereben — tisz­­tesseges honorarium elleneben — megbi­­zatast kapott a Magyarorszag Madarai cimu kotetenek illusztralasara. A kotetek alapos tudomanyossagal kesziiltek es az il­­lusztraciok is hu pontossaggal abrazoljak a madarakat. Herman Otto kifogasolni valo­­nak tartotta Necsey abrazolasaban, hogy a kesobbiek folyaman sem ludta levetkozni a Hollosy iskolajaban tanultakat, az ott elsa­­jatitott szfnekben, plasztikakban es pers­­pektivakban valo gondolkodast... Necsey eletenek legszebb korszaka kezdodott, kozismert es kozkedvelt illuszt­­ratora volt “A TERMESZET” cimu allatta­­ni, vadaszati es halaszati folyoiratnak is, noha nem tudott betorni — az altala velt — igazi sikerek vilagaba. Egy idore Kolozs­­varott telepedett le, majd Miinchenbe tavo­­zott, ahol a festeszetnek szentelte minden idejet. Eppen egy leanynak — talan kolozsvari szerehnenek —, “Juditnak” a portrejan dolgozott, amikor kedvezotlen hireket ka­pott Kolozsvarrol. Az 1902 mar­­cius 5-en erkezett level hatasara ongyilkossagi kiserletet tett, de testileg es lelkileg is szenvedett meg nehany napig; marcius 26- an tavozott el brokre. Hamvai Verebelyen a csaladi kapolnaban pihennek... Necsey Istvan festomuvesz eletet es munkassagat bemutato kiallitasara; Verebely 730. ev­­fordulojanak jegyeben zajlo ren­­dezvenysorozat reszekent keriilt sor. A kiallitas Jan Valach vere­belyi kutato elkepzelesei alapjan kesziilt, de kivitelezese a levai Barsi Muzeum tamogatasa nelkiil nem jo­­hetett volna letre. Dr. Gelenova Katarina igazgato asszony es Dr. Sandor Karoly nemcsak a kiallitas anyagat: festmenyeket, grafikakat, allatkepeket, lepkegyujteme­­nyeket kblcsbnoztek, hanem szakmai tana­­csaikkal is gyarapitottak szinvonalat. November elejen — bensoseges keretek kozbtt —, a varosatyak es Pavol Uherecky polgarmester jelenleteben nyitottak meg a kiallitast, amely januar vegeig varja lato­­gatoit. Necsey Istvan sok-sok esztendo utan hazatalalt, noha munkassaganak fel­­tarasa es szakmai merlegelese meg varat magara. MOTES1KY ARPAD

Next

/
Oldalképek
Tartalom