Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)
1996-01-31 / 5. szám
- alh'tja az 1948-ban kitelepitett Szeghy Karoly ontosan emlekszem maig |is, a Garam partjan tortent, egy Kicsind nevu kozseg_ ben, 1944. december 27- en. Egy orosz orvul keresztullott, de ugy, hogy a golyd a tiiddmdn keresztul jott ki a hdtamon. A tudolovessel nemigen tudtam legenykedni, fogsdgba estem. Az orosz orvosok ugyan nem nagyon biztattak a tuleldssel, egyszeruen bekotottek a sebem, ennyi volt a terapia. En viszont rovidesen megis meggyogyultam. Romanian keresztiil vittek ki Oroszorszagba. 1945. aprilis 9-en erkeztunk meg a Don-medencebe, egy Brjanka nevu helysegbe. Engem egy ugynevezett kozponti muhelybe osztottak be munkara, vegig ott dolgoztam, kovacskent. Nem volt rossz sorom, de azert igyekeztem mihamardbb bucsut mondani nekik, bar nem volt konnyu dolog. Amikor ugyanis regisztrdltak a foglyokat, megkerdeztek toliink, mi az anyanyelvunk. En azt valaszoltam, hogy magyar. Ok viszont ezt ugy drtelmeztek, hogy akkor magyarorszagi vagyok. Egyszer aztan varatlanul bejelentettek, hogy a csehszlovakiai hadifoglyok hazamennek. Nagyon megdrultem, de amikor elolvastam a hazamenok ndvsordt, leesett az allam: az en nevem nem volt koztiik. Magyar az anyanyelve, hat csak magyarorszagi lehet, gondoltdk. Volt a tdborban egy szuddtanemet gyerek. Mondom neki, Hans, en csehszlovakiai vagyok es megse kerultem be a transzportba. Hogy lehet ez? Azt vdlaszolta, hogy 6 se kerult be, mert nemet anyanyelvunek vallotta magat, tehat az oroszok ndmetorszagikent konyveltek el. Kdromkodtam egy sort, majd topiengeni kezdtem: mi lesz velem, meddig leszek meg itt hadifogoly? Szerencsere nemsokdra indult egy mdsik transzport is, ebbe magyarok is bekerultek, de csak olyanok, akik nagyon le voltak gyengulve. £n viszont eldg jo borben voltarn, mert hat tudoloves ide, tudoloves oda, a kovdcsmunka megedzi az embed, es en munkaidd utan sem lazsdltam, mint a tobbiek, inkabb kimentem a barakk eld havat lapdtolni vagy soprdgetni, nehogy legyenguljek. Elmentem a kivizsgalasra es meg is szeppentem azonnal, med ket orvos is megvizsgdlta a jelentkezoket. Eloszor egy nemet, aztan egy orosz. Biztos voltam benne, hogy ha a nemet orvos ele allok, akkorat rug a fenekembe, hogy csak ugy zdrog, es elzavar a fenebe. A tolmdcsot, szerencsdre ismertem. Mondtam is neki, hogy, Gyurikdm, add mar ide a kadonomat, hadd mehessek egyenesen az orosz orvosnohoz, vele majd elrendezem valahogy a dolgot. Karcsi, vdlaszolta, ha rajtakapnak, soha • Szeghy Karoly „angyalbdrben” nem jutok haza. Egyezzunk meg, mondtam ene, ha rajtakapnak, azt vallom majd, hogy en loptam el a kadonomat. Nem kaptak el, nehany perc mulva ott dlltam az orosz orvosnd elott. Ahogy ram pillantott, elkezdett nevetni, mint egy felorult. Mit keresek itt, mondta, hiszen egeszsegesebb vagyok, mint d. Igaza van, valaszoltam oszinten, nekem semmi bajom, de en csehszlovakiai vagyok 6s mdgsem kerultem be a csehszlovak transzportba. Az nem Idtezik, bizonygatta o. Ene adtam neki egy kis tortenelemlecket. Mutassam meg a terkdpen, hogy hoi van Nagymegyer, kdde. Megmutattam. Elismede, hogy a sziildfalum Csehszlovdkiaban van, de aztdn azt mondta, megse mehetek haza, mert a magyarok sok kart okoztak Oroszorszagnak Sohasem aicanam hazatelepiilni LJj Ifi i H 1920. aprilis 11^ ^ZUJf^a^afa^sk^ a Pols^' fortuna kegyeltje volt, ekkor ekkor tert el resztullottek. A a kortarsaietol, legalabbis, ami a faiubeii/ei, De innen talan folytassa o maga.
