Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-24 / 4. szám

mikor Somogyi Tibor szi­­nes felveteleit meglattam a somorjai K6k Duna fbldmflvesszovetkezet 6g6 szalma­­kazlarol, gyermekkorom nagy tuzve­­szei elevenedtek meg emlekezetem­­ben. Felrevert harangok remito hang­­ja ebresztett, es mi felig kdbdn futot­­tunk az ejszaka sotetjeben messzire vilagfto, vorosen izzo f'enyek fele. Azt irtam, „tuzvesz”, mert ndlunk, a Matyusfold peremen ma is igy ne­­vezik a pusztfto nagy tuzeket, es az emberek egykor imaikba foglaltdk a rettenetet, amit dbresztett bennuk. „Dbghalalt61, drviztol, tdzv6sztdl ments meg, Uram, minket!” - hang­­zott a konyorges a templomok bolt­­ivei alatt. fes nem veletleniil! Hiszen meg ma sem lebecsiilendo a tuzvesz pusztitd hatalma, azokban az idokben pedig minden tuzeset kesz veszedelmet jelentett, hiszen a tuzol­­tdshoz hidnyoztak a megfelelo esz­­kozok es szakemberek. EGO Ha fellapozzuk egy-egy falu, varos kroni­­kdjdt, azokban bizony a kiilbnbozo tuzesetek leirdsa elokeld helyet foglal el, 6s kozvetle­­niil ott taldlhatdk a hdboruk, drvizek, nagy jdrvdnyok sordban, mert az eg6sz helyseg valosaggal porra egett. Pozsony vdros p61dd­­ul annak koszonheti egyik mai biiszkeseget, a r6gi Fo teren dlld Miksa-kutat, hogy 1563- ban Miksa kirdllyd koronazasa soran tuz iitott ki, es hatalmas tuzvesz pusztitott a va­­rosban. A tuz oltdsahoz a Dundbol kellett vi­­zet hordani, mert a vdrosnak meg nem volt elegendd kutja. Ekkor ajdnddkozta meg Miksa a vdrost a ma is ldthato pompds kut­­tal. De a mostani fovdrosunkat m6g 1913. mdjus 17-6n is emldkezetes tuzvesz puszti­­totta, amelynek soran a Zsido utca 6s kor­­nyeke porra egett. Term6szetesen a tuzv6sz nem csupan a zsufolt varosoknak volt veszedelmes r6me. A szalmatetos, nddfedelu falusi hdzak, az egymdshoz kozel rakott kazlak, asztagok, sz6naboglydk szinte lehetetlenne tett6k a szervezett tfizoltast, a kezdetleges vizifecs­­kendok eredmenyes hasznalatat. Gyermek­­fejjel m6g magam is ldttam, mily hosi erofe­­szitesbe keriilt annak megakadalyozdsa, hogy a tuz ne terjedjen egyik hdzrol a ma­­sikra, egyik kazalr61 a mdsik kazalra. Aki­­nek a haza leegett, az mdrdl holnapra egy szal ingben az Isten szabad ege aid keriilt, akinek kigyulladt az asztaga, eg6sz 6vi munkaja vdlt semmiv6, akinek odalett a szalmakazla, sz6nakazla, bucsut mondhatott a teh6nk6j6nek, fogatos jdszdgdnak is, mert takarmany hijan nem volt mibol az allatait etetni, elldtni. Egy eg6sz 61etre sebet kapott. Eppen ezert, ha a „vbros kakas” az 6gre roppent, es megszdlaltak a felrevert haran­gok, az eg6sz falu osszeszaladt, hogy segit­­sen a bajba jutottakon. A harang nem csupdn a tuzolt6kat szdlitotta, de minden 6pk6zldb embed. Ki ne eml6kezne Ady Endre felejthe­­tetlen verssoraira, ha Somogyi Tibor fotoira tekint? Nydri-6jszakdn a grofi sz6run Reccsen a deszka-palank S asztag-varosban pirosan Mordul az 6gre a lang. Ejf61i hajnal, szomyd feny ez, Nines pdrja, napja, neve. Fut, reszket a riadt mezon Az 6gd 61et heve. Koldus, rossz almu zseller 6bred, Lompos, bus kutya csahol. Az eg6sz tdj vad fdjdalom. S a grof mulat valahol. Nem folytatom, mert sokan azt mondhat­­ndk, r6gi dolog, elmult idok! Hol vannak mar a r6gimodi grofok s hoi a zsellerek? Igen, Ady 6ta valoban sok minden megvdltozott. De 6n m6gis szeretnem tudni, megcsillant-e egyetlen kbnnycsepp a somorjai K6k Duna szdvetkezet tagjainak szem6ben, amikor szalmakazlukat egni lattdk? (szoke)

Next

/
Oldalképek
Tartalom