Életünk, 1996 (1. évfolyam, 1-22. szám)

1996-01-17 / 3. szám

a Tuzes Ember. Haromszaz even at vart a kereszteny koszonesre, s vegre megerte. Eltunt, Matej kuszoben pedig csak egy ha­­mukupac maradt utana. A Halott Kartyas a Szent Peter templom templomszolgaja volt, es szenvedelyes kartyajatekos hireben allt. A nagy pestisjar­­vany idejen, mikor csak ugy hullottak az emberek, s minden egyeben jart az esziik, csak nem a kartyazason, a templomszolga nem tudott kartyapartnert szerezni. Egy es­­te, esti harangszo utan szomoruan acsor­­gott halott ismerosei felett, akik a kapolna­­ban fekudtek, s felsohajtott: „0, barataim, csak meg egyszer kartyazhatnank egyet!” Ebben a pillanatban a holtak felultek fekhe­­lyukon, s a templomszolgaval nagy kartya­­csataba kezdtek. Ejfelig kartyaztak, aztan foldre rogytak a templomszolgaval egyutt, s a kartyak szerteszet szorodtak a temp­lom koven. Ettol kezdve kisert a templom­szolga, szemet remiszton forgatva keveri a KISERTETEK kartyat. Csak az szabadithatja meg, aki jat­­szik vele egy partit, s azt meg is nyeri. De ez nem egyszeru dolog am! A templom­szolga remek jatekos, es ket vagy harom probalkozot mar legydzott es szetmarcan­­golt. Igy talan jobb lesz, ha hagyjuk ot to­­vabbra is kiserteni. Valoszinuleg azert, mert Rejdisten van a pragai konzervatorium s nem messze tole a Muveszek Haza, nezik az emberek a fe­kete kopenyes ferfit, aki az Elba partjan sirdogal vagy csendesen karomkodik, ze­­neszerzonek, aki inspirdciot keres. A valo­sagban Kalman, a zsido o, aki valaha az Aranymuvesek utcacskajaban lakott gyo­­nyoruseges Hanah lanyaval, akinek keze­­ert gazdag fiatalemberek versengtek, de a lanynak egyik sem tetszett meg. Ellen­­kezoleg: talalt maganak egy szeretot, ki­­nek nevet sem tudta, de akivel estenkent az Elba partjan setalgatott. Amikor Kalman tudomast szerzett errol a viszonyrol, hatal­­mas haragra gerjedt. Eroszakkal akart ve­­get vetni az ismeretsegnek, de a dolog tra­­gedidval vegzodott: a ket fiatal az Elbaba vetette magat es ott veszett. Azt is rebes­­getik, hogy Hanah szeretoje vizimano volt, aki fekete macska formajaban tobbszor is a partra engedte mar szerelmet, de ez szazszazalekosan nem bizonyitott. Annyi azonban bizonyos, hogy Kalman megorult, s maig az Elba partjan bolyong. Olyan ki­­sertet ez, akivel ki lehet jonni, s aki csak akkor gerjed haragra, ha Mesternek szolit­­jak es autogrammot kernek tole. Az drult borbely borotvaval hadonaszva rohangal a Karlova, Liliova utca kornye­­ken ejfel korul. Ez az ember II. Rudolf uralkodasa idejen felhagyott tisztes mes­­tersegevel, es alkimiara adta fejet. Amikor minden penzet beleolte es a hazat is el kellett adnia, megorult, es borotvaval ta­­madt az emberekre. Ma mar nem tamadja oket, hanem konydrog nekik, hogy meg­­borotvalhassa oket. Csakis igy szabadul­­hat ugyanis az atok alol. Ha azonban is­­merjuk multjat es belenezunk orultsegtol izzo szemebe, a biztonsag kedveert valo­szinuleg inkabb a szolid borbelyuzletet valasztjuk. Egyszer elhatarozta az drdog, hogy megkiserti az istenfelo emausi szerzetese­­ket, s szolgalatra jelentkezett naluk - sza­­kacs kepeben. A legkitunobb es legrafinal­­tabb eteleket fozte nekik, es szovogette az ordogi halot. Azonban karorvendo vihoga­­sa elarulta ot, az az emausi apat figyelmet ugyanis nem kerulte el. Feszuletet tartva feleje igy szolt hozza: „Tavozz, tisztatalan lelek!” Az ordog tuzkakassa valtozott es ki­­repult az ablakon. Elhatarozasat azonban nem adta fel. Szakacs kepeben tovabbra is igyekszik a jo embereket pokolra vinni. Ezert batorkodunk tanaccsal szolgalni: ha valamelyik etteremben nagyon fzlett onok­­nek az etel, feltunes nelkul pillantsanak be a konyhaba es gyozodjenek meg rola, hogy ott a foszakacs karorvendoen vihora­­szik-e. De figyelmeztetjuk onoket, hogy az apat szavai: „Tavozz, tisztatalan lelek!”, ko­­runkban perelhetoek! Kabourek, a vizimano kedves es joszivu kisertet. A mult szazadban latogatta Kam­­pa vendegloit Certovka partjan, s csevere­­szett joizueket egy-egy finom sor mellett asztaltarsaival. Azt lehet mondani, torzs­­vendeg volt, es asztalszomszedjai annyira becsultek, hogy szekehez kisebb vizesde­­zsat keszitettek, hogy mindig elemeben le­­hessen. Evek multaval azonban Kabourek baratai sorra meghaltak, a vendegloket modernizaltak, es ez nem volt a vizimano kedvere. Kulonosen utalta a radiot es a gramafont. Vegul mar egyaltalan nem jart az emberek koze. Csak ha megszomjazik, merul fel a Certovka patakbol egy pillanat­­ra, s az arra jarokat megkeri, hozzanak ne­­ki egy uveges sort. Aki eleget tesz kerese­­nek, biztos lehet benne, hogy Kabourek gyonydru csukaval vagy angolnaval halalja meg szolgdlatat. Ismerjek el, nem rossz uzlet! (Miloslav Svandrlik nyoman -kika)

Next

/
Oldalképek
Tartalom