Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Kalocsa megmentője, Grősz József érsek
70 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) a rászorulókat.43 Augusztus 20-án a Szent István-napi ünnepséget is légiriadó zavarta meg, a Szentháromság térről a nagyszemináriumi óvóhelyre húzódtak be az ünneplő hívek. 28-án két gép légicsatája zajlott le a város felett, ekkor a Nagyszemináriumtól a jezsuita templomig géppuskalövedékek fúródtak a falakba, szerencsére ekkor sem sérült meg senki.44 A kastély pincéjében is óvóhely volt kialakítva a sebesült katonák számára. (Ők kétszer is folyamodtak Gomboson keresztül az érsekhez, hogy egy rádiót kapjanak; arra, hogy tudta-e teljesíteni kérésüket az érsek, nem találtam adatot«) A főpap 1944. október 31-e délelőttjének nagy részét az óvóhelyen töltötte. „Déltájban egy repülőgép jelenik meg, a Duna felől robbanások hallatszanak, imitt-amott géppisztolytüzelést hallunk [...] már a város területén folyik a harc.” Grősz az első szovjet katonát délután egy órakor látta megjelenni a foktői út irányából a Főszékesegyház előtt.46 Kalocsára elsőként a 2. Ukrán Front 46. gárdahadsereg 31. lövészhadteste előőrse vonult be.47 A jezsuitáknál tanuló, 1944-ben 14 éves Hesz Károly mint szemtanú úgy emlékezik vissza, hogy az első szovjetet ő délután fél kettő-kettő óra körül látta a Fő utca irányából. Valamint, még amikor a magyar katonák Kalocsa térségében voltak, a szovjeteket már látni lehetett a határban lévő kukoricásban.48 Szovjet világ kezdete Kalocsán Az érseket még október 30-ra, felsőházi megbeszélésre hívták fel a fővárosba, erre azonban ő nem utazott fel. Szavaival élve „Hála Istennek [...]. Ma már nem tudtam volna visszajönni.” Ez azért is volt fontos számára, mert tudatában volt, hogy akkor a megszállást követően rágalomhadjárat indult volna ellene, mondván - szavait idézve -, hogy „az utolsó pillanatban mégis megszöktem”.« Grősz érsek így vall érzéseiről a megszállást követő első napon: „Nehéz órákat élek át. Nekem ugyan még nem volt különösebb bajom a megszállókkal, de nagyon átérzem híveim szenvedéseit. Az orosz tisztek általában jóindulatúak, de a katonaság?! Bekvártélyozzák magukat magánházakba, esznek, isznak, ami megtetszik nekik, elviszik, több helyen erőszakot kíséreltek meg nőkkel szemben. Hiába, régi igazság, hogy jaj a legyőzőiteknek.”80 Hesz Károly is emlékezik egy estére, amikor két egyenruhás éjszaka kopogtatott a kapujukon. Hesz édesapja, idősebb Hesz Károly, majd az édesany- 43 44 45 * 47 48 49 43 Vö. Kalocsai Néplap, 1944. április 22., 29.; ill. Id.: Petras Péter: A kalocsai érsekség története 1942-1944 között. Piliscsaba, 2002. (témavezető: Török József) (továbbiakban: PetráS, 2002.) 38. p. 44 Kalocsai Néplap, 1944. augusztus 26.; ill.: Petras, 2002. 40. p. 45 KFL 1.1. a. (= Residentia) érkezett: 1944. augusztus 30-án, szeptember 25-én. 4* GN. 1995. 36. p. 47 Petrás, 2002.27. p. 48 Hesz Károly szóbeli közlése (2010. július 22.) - jegyzetek nálam. 49 GN. 36. p. GN. 37. p. 50
