Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Demjén Balázs Ádám: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc és a román felekezetiség kapcsolatához, különös tekintettel a nagyberivói Boér családra

16

Egyház történeti Szemle XVIII /1 (2017)

A szabadságharc kitörésekor - mint láthattuk - a család azonnal Rákóczi oldalára állt, s hogy a vagyonos famíliák elpártolását a császári udvar nem nézhette tétlenül, arra egyértelműen utal I. Lipót 1704. július 9-én kelt amnesztialevele, melyben büntetlenséget ígért a családnak, ha szakítanak a felkeló'kkel, sorai azonban nem érték el céljukat.62 * A fejedelmi ügyvitel helyi szinten teljességgel megbízott a felkelők hűségén kitartó családban, 1705 júliusában Veress Ferenc fogarasi fiskális inspektort leszámítva a vidék bevételeihez egyedül helyettese, nagyberivói Boér Tamás férhetett hozzá korlátlanul.68 Emellett a Nagysinkszékben lévő Szentágota lakosai adójának beszedéséért is felelt. E minőségében azonban már kevésbé volt elégedett vele a fejedelmi tanács: több ízben felszólították, hogy hivatalával visszaélve ne hatalmaskodjon a helyieken. A fejedelemnek mindazonáltal a sértett féllel is meggyűlhetett a baja: Orosz Pál (?-i7io) generális ugyanis a család egy másik tagját, Józsefet küldte a „nyavalyás szentágotai lakosok” lecsillapítására.64 Amikor pedig a mardsinai utat és így a harmincadvám fizetését is elkerülő havasalföldi borkereskedők helyzetének rendezésével bízták meg, sikertelen ügyintézés esetén már a Generalátus informálásával, illetve leváltással fenyegették.6s Testvére, Pál szintén Fogaras pénzügyeiért felelt: 1705 augusztusában őt küldték Gyulafehérvárról Medgyesre, hogy a jövő évi adó befizetését megvitatandó találkozzon a vármegyék és a székek követeivel, és az egyeztetés menetéről folyamatosan értesítse a fejedelmi tanácsot. Továbbá azzal is megbízták, hogy az újonnan a fejedelem szolgálatába állt Vajda Pétertől szedje be búza és élőállat formájában az évi adót, egyébiránt vegye őt oltalom alá, hogy egyéb zaklatások ne éljék.66 Az olykor előforduló hivatali nézeteltéréseken felülemelkedve a nagyberivói Boérok memorandumot bocsátottak ki a fejedelem iránti elkötelezettségükről: a Rákóczi-párti nemesek 1705. december 8-án pecsétjükkel és aláírásukkal erősítették meg, hogy: „ A fogaras földi nemesség és bánság sub anathema kötelezi magát, hogy senki a közönséges jónak veszedelmével maga privá- tumát nem keresi.”6? A felhíváshoz csatlakozó tizenhárom nemes között ott találjuk Boér Tamás, Péter, Gáspár, Sámuel és József, illetve anyai ági unokatestvérük, a szintén román származású Sztojka János nevét is. A kiemelt részből az is kitűnik, hogy a kor embere számára mennyire fontos volt egyházához tartozása: az oklevél sanctioja mind az unitusok, mind az ortodoxok számára a felekezetűkből való kiközösítés. Az aláírók között nem szerepel ugyan, de szintén Rákóczi híve volt nagybátyjuk, Boér János, aki már gyerekkorától ismerhette a fejedelmet, ugyanis a feljegyzések szerint korábban Zrínyi Ilona (1643?—1703) „idvezült fejedelem asszony innya adó inassa” (egyszersmind pohárnokmestere) volt. A „becsületes öreg legény”68 később Pápai János (1650?—1725?) szolgálatába szegődött, gazdája - egyben Rákóczi konstantinápolyi követe - 1706. január 2-i jelentése szerint őt is magával vitte portai útjára, sőt külön lovat is rendelt számára. A későb62 MNL. OL. P 1979. 7. dob., C/2, 80-82. sz.

63 Consilium, 1985.126. p.

64 Consilium, 1985. 208. p.

6s Consilium, 1985.127., 199-203. p.

66 Consilium, 1985.148-153. p.

6? MNL. OL. P 1979. 7. dob., B/4., 90. sz. (Kiemelés tőlem.)

68 Ráday, 1955.1.486. p.; Ráday, 1961. II. 59., 78. p.