Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Demjén Balázs Ádám: Adalékok a Rákóczi-szabadságharc és a román felekezetiség kapcsolatához, különös tekintettel a nagyberivói Boér családra

Adalékok a Rákóczi-szabadságharc és a román felekezetiség kapcsolatához 11

augusztus 11-én, a cár személyesen jelen volt a nagy pompával megrendezett temetésén egy kijevi kolostorban.38

Rákóczi és Corbea szerencsi tárgyalásán, 1707 májusában a feltételek mindenesetre kedvezőnek mutatkoztak a fejedelem szempontjából, aki ekkoriban a lengyel trónt kívánta megszereznie A követ jelentése alapján

I. (Nagy) Péter orosz cár Rákóczit tartotta a legalkalmasabb jelöltnek, ezenfelül szavatolta, hogy a fejedelem hadai megválasztása esetén is Magyarországon maradhatnak. Nagy Péter továbbá vállalta a közvetítést a rácokkal való tárgyalások során, sőt meghatározatlan összegű anyagi támogatást is kilátásba helyezett. Mindazonáltal az minden szép ígéret ellenére sem volt világos, milyen eszközökkel lehetne a törvényesen megválasztott Leszczynski Szaniszló lengyel királyt (1704-1709) lemondatni - és erre a továbbiakban sem derült fény: I. Szaniszló 1709-ig uralkodott, addig a lengyel rendek hellyel-közzel támogatták, így megbukott Rákóczi fejedelem lengyel királyságának terve.* 39 40

A szabadságharc első időszakában fel-felbukkanó pópák mindazonáltal továbbra is megjelentek Rákóczi környezetében. 1707. augusztus 3-án Pekri Lőrinc (9-1709) generális a Sáros vármegyei Harság melletti táborból írta Rákóczinak, hogy valamivel korábban, erdélyi tartózkodása során egy oláh pap érkezett hozzá, aki Mihai Cantacuzino (1640-1716) havasalföldi befolyásos bojár titkos jegyekkel írt levelét hozta. E pópa kiléte az eddig említett személyekével ellentétben megfejthető: a görög származású Avram loan Constantin Bräncoveanu havasalföldi vajda udvari papja volt, de az ekkoriban az uralkodóval szembehelyezkedő Cantacuzino család bizalmát is élvezte.41 Constantin Cantacuzino (1639-1716) havasalföldi asztalnok-étekfogómester (stolnic maré), Mihai bátyja szintén levelezett Rákóczival, s vallási meggyőződéséből fakadóan is elkötelezett híve volt a felkelésnek. Egyik kijelentése szerint: „Erdély orthodox románjainak hatásos védelméről csak akkor gondoskodhatom, ha az oszmán sárkány és az osztrák sas sóvár mohóságának célpontjában sínylődő Magyarország és Erdély teljes függetlensége megvalósulhatik.”42 A fejedelem valószínűleg neki címezte 1708. március 24. és 27. között a Gálszécs és Kassa közötti úton írt levelét, melyben hat pontba szedi mondandóját, s ebből a másodikban leszögezi, hogy továbbra is meg kívánja védeni az erdélyi görögkele38 Ardeleanu, Gheorge: §tiri privitoare la istoria (árilor románé in eorrespondenja imparatului Rusiei, Petru I. In: Studii si cercetari de istorie medie. Bukarest, 1950. 209-212. p.

39 GEBEI Sándor: Nagy Péter orosz cár diplomatája II. Rákóczi Ferencnél Egerben (1708). In: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Sectio Historiae. Az Eszterházy Károly Főiskola Tudományos Közleményei, 28. Eger, 2004. 51-61. p.

4° Ráday Pál iratai II. 1707-1708. Archivum Rákóczianum. II. Rákóczi Ferenc levéltára. I. osztály: XIV. kötet. Sajtó alá rend.: Benda Kálmán - Maksay Ferenc. Bp., 1961. (továbbiakban: Ráday, 1961.) 213-214., 397. p.

41 A magyar kortársai által tisztsége után csak „Szpatár (Spátar) Mihály”-ként emlegetett Mihai Cantacuzino ekkoriban a hadsereg fejeként mintegy a középkori magyar nádorokhoz hasonlóan az „ország második embere” volt. Ld.: IORGA, Nicolae: Istoria bisericii románesti §i a viejii religioase a románilor. I—II. Valenii-de-Munte, 1909. II. 52-53- P42 Cernovodeanu, 1980. 68. p.