Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Karlinszky Balázs: „Nyilvántartva.” A veszprémi püspöki palota munkatársai a jelentések tükrében 1957 tavaszán

Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017)

Veszprémben a korábban tizenkét fős testület főesperességet betöltő tagjait - a székesegyházi, zalai, somogyi, pápai és segesdi főespereseket - a földbirtokok elvesztése miatt vidéki, tehetősebb plébániákra ültették,34 így a püspöki székvárostól távol kerülve alig tudtak hasznára lenni a központi egyházigazgatásnak. Emellett az utóbbi években elhunyt a testület két tagja, Engelhardt Ferenc (+1956) és Babies Endre (+1955), Varga Béla 1947- ben külföldre távozott, egy stallumot pedig jövedelmének a szeminárium részére történő átcsoportosítása miatt üresen hagytak.ss így 1957 tavaszán csak nyolc tényleges kanonok volt, akik közül hárman vidéken, Veszprémtől távol laktak. Lássuk ezután a káptalani tagokról született jellemzéseket^6

A püspöki székvárostól távol élő tényleges kanonokok közül rangban az első Hoss József nagyprépost - aki Bánáss László püspök 1949-ben bekövetkezett halála után káptalani helynökként az egyházmegyét is vezette - ez idő tájt Somogyszentpálon volt plébános. Az aulából Máté János 1951-ben történt helynöki kinevezésével kellett távoznia. Az idős, köztiszteletben álló, tiszta életű, szorgalmas papot „Boros” az anyaszentegyház tántoríthatatlan híveként jellemezte. Annak ellenére, hogy szellemi frissessége vidékre költözése óta megkopott, Engelhardt halála után mégis felmerült, hogy kanonoktársa megüresedő lakásába visszaköltözhet Veszprémbe.37 Az ügynök jelentése alapján kora dacára mozgékonynak számított: idős létére is sokat utazott. Láttuk, hogy a forradalom után Badalik egyik első intézkedéseként Hosst kérte fel visszatérésre. Ennek meghiúsulása után a jelentéskészítő a nagyprépostot az 1957. évi tavaszi bérmáláson összetört, rokkant emberként jellemezte.38

A Nagyvázsonyban élő, adminisztrátorként szolgáló Barthos Pál kanonok korábbi népbírósági pere miatt eleve nem jött számításba, róla nem 34 35 * 37 *

34 A székeskáptalan a „jelen viszonyok között szükségesnek tartja 6 káptalani stallum vidékre való áthelyezését, úgy, hogy Veszprémben mindössze hat káptalani tag maradna. Az illető plébánosok a káptalan tagjai lennének.” A testület mérlegelve a javaslatot és az egyházmegye helyzetét javasolta a stallumok vidékre, „a nagyobb lelkipásztori gócpontokra (Kaposvár, Nagykanizsa, Keszthely, Pápa, maga Veszprém stb.)” való helyezését. VFL. III.l.c. (= Veszprémi káptalani levéltár. Veszprémi káptalan magánlevéltára. A káptalani ülések jegyzőkönyvei.) 1947. augusztus 9-i ülés, 3-5. pont. 254-257. p.

35 Az egyes személyekre: Pfeiffer, 1987.70-71. p. (Babies); 95. p. (Engelhardt); 220. p. (Varga) A káptalan utolsó stallumának jövedelmét Ádám Iván kanonok 1928-ban bekövetkezett halála után a szeminárium, majd a kisszeminárum fenntartására fordították. Karlinszky, 2016.112-113. P36 „A jelentést az ügynök utasításra végezte el. A veszprémi kanonoki karról eddig összesítő anyagaink nem voltak.” Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (továbbiakban: ÁBTL.) 3.1.5. (= Hálózati, operatív és vizsgálati iratok, Központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék, Operatív dossziék.) O-12547/5.54. p.

37 Vö. ÁBTL. 3.1.5. O-12547/5. 182. p. Badalik püspök szándéka az 1956 folyamán hosszan betegeskedő Máté aulai munkájának pótlása is lehetett.

3S ÁBTL. 3-l2.(= Hálózati, operatív és vizsgálati iratok. Központi operatív nyilvántartást végző szervezeti egységek által kezelt dossziék. Munka dossziékOM-10855.54-55. p.