Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Csorba Dávid: Egy debreceni kántor életének fordulata: Diószegi K. István története

Diószegi K. István debreceni kántor története

21

Több Diószegi is élt a korban: ez utóbbi potenciális apa például az egyik hasonnevű „rokonával” (D. Mátyás, aki nem azonos D. Bónis Mátyással) egy évben iratkozott be Debrecenben. Az sem biztos ugyanakkor, hogy az ismert Diószegi István mikor született, mivel egyetlen immatrikulációjakor sem jegyezték ezt fel az írnokok. A fenti személy élete 1634 után nem ada- tolható, ha mint lehetséges apa korai halálát keressük, az 1635-től valószínűsíthető. Ez egybeesik a későbbi püspöknek többek (Szinnyei, Bakóczi, Zoványi) által 1635 tájára datált születési évével: forrás egyik feltevést sem erősíti meg, a tiszántúli egyházkerületi jegyzőkönyvi bejegyzése is csak a halál időpontját rögzítette.«6 A debreceni városi jegyzőkönyv és Diószegi 1679-es kiadványának előszava s ajánlása azt jelzi, hogy az árva fiú diákkorában már biztosan viselte nevelőszüleinek és a támogatást nyújtó szülővárosának a nevét. Konta Györgytől tiszteletből is kaphatta a nevét, de akár rokona is lehetett. Ilyen módon tehát mindkét esetben, a szülő apa és a gondviselő atya felőle is valószínűleg (bihar)diószegi származású volt. De ha nem ez az apajelölt lehetett a természetes szülője, akkor a névadás a későbbi, szülei halálát követő, s a korban szokványos mecenatúra jelképe.

Az RMNY-tétel kiegészítése

A Diószegivel foglalkozó 18-19. századi történeti irodalomban (Bőd Pétert kivéve, Fazekas, Molnár János, Barkóczi János) három elem ismétlődik: a püspökségig jutás adatai, az életút exemplumai és két művének (1666, 1679) címe. Első prédikációs kötetének előszavában szabadkozott a szerző, hogy csak hosszas, 13 évnyi halogatással jelent meg első prédikációs kötete 1679-ben. És ehhez képest 900 prédikációja feküdt addig parlagon 4 beköttetett könyvben (azaz kéziratok keményfedelű kötésben) s egy csomóban (csak papírköteg), de ahogy ő fogalmazott, a „bü népü Ecclesiában való terhes szolgálat” miatt ezek megjelentetéséig nem jutott.«7 Fennmaradt még két hollandiai disputája, az egyik a doktorijának anyaga.«8 A Diószegi által püspökként vezetett zsinatok döntéseit értelmező, azokat prédikációs formában magyarázó saját kiadványt jelentetett meg.«9 A tudományos élettel sem hagyott fel: a diószegi partiális zsinaton (1682) szokásos kis- papok vizsgabeszéde közül a Szerencsi Jánosé (1684) az ő vezetése és sub praeside elnöksége alatt készült el és - ritka módon a korban - jelent meg: ezt az unikális példányt a sárospataki Nagykönyvtár egyik 18. századi kolli- gátuma őrizte meg.80 A történeti irodalom ezek szerint a kisméretű (és talán kis példányszámú) kiadványokat nem említette, az 1679-es prédikációt azonban mindegyik (s ez jelenleg több példányban elérhető könyvtárainkban), a másik, az 1666-os, az imakönyv első kiadásából jelenleg nem * * * * * *

2013. (továbbiakban: Szabadi, 2013.) 246. p., Nr. 794.; Bozzay-Ladányi, 2007. Nr. 2581.

«6 TTREL. 1.1. a) 2. köt. 176.

«7 Diószegi, 1679. *3v.

«8 RMK III. 2241. (Franeker, 1664.); RMKIII. 2325. (Franeker, 1666.)

Diószegi István: A Sz[ent]: Ge[n]eralis Gyülésbe[n] lett Némelly Deliberatumok, Es azok felöl való Tanitás. Debrecen, 1682. (RMK 1.1276.)

5° SZERENCSI János: Disputatio theologia, De fine mundi. SP. Stephanus Diószegi. Debrecini, 1684. 4r. (RMK II. 1535.) Helyé: Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei (Sárospatak), SS. 28/46.