Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - OLVASMÁNY- ÉS KÖNYVTÁRTÖRTÉNETI ADATOK - Csorba Dávid: Adatok Medgyesi Pál peregrinációjához és három könyvéhez

-------------------------------------- Oka -----------------------------------A

datok Medgyesi Pál per egrinációjához és három könyvéhez

Medgyesi P. Pál (1604-1663), a sárospataki fejedelmi udvar lelkésze, a magyar nyelvű barokk próza Pázmány mellett legtöbbre tartott, de református szellemű képviselője, egyben a 17. század legkedveltebb kegyességi olvasmányának, a Lewis Bayly-féle Praxis pietatis-nak a magyarra fordítója. Mégis az ő feltételezetten ún. reprezentatív puritán könyvtára nem vizsgálható: alig ismerjük saját tulajdonú könyvét. Számos saját kiadványt adott közre, Lorántffy Zsuzsanna s mások támogatásával, láthatólag nem volt gondja a mecenatúrával, ezért saját lelkészi könyvtára mellett több reprezentációs (ajándékba küldött) példányt kellett volna regisztrálnunk, de mindezidáig ilyen adatokat a kutatás nem hozott felszínre.

Jelenleg is csak néhány adatot kívánok pontosítani, az eddig ismert 3 könyvvel kapcsolatban, amelyek jártak a lelkész kezében. A bejegyzések jellege („et amicorum ejus”) alapján megállapítható, hogy a tulajdonos az egyik esetben a debreceni, a másik alapján a frankfurti és/vagy a váradi diáktársaság (collatio), az egyházi értelmiség egy-egy tanulócsoportjának tagjaként áll előttünk, a harmadik esetben ez nem megállapítható. Ezek a közös kötetjelzések nem ritkák a kora újkorban, s Monok István alapkutatásai jelzik ennek a formának (közös könyv) a hazai intézményesült közkönyvtárak előtti korban való hangsúlyozott jelenlétét.1 Jellemzően egyik kiadványt sem idézte műveiben, mivel többnyire bibliai citátumokat használt.

Herepei János a kolozsvári Református Egyház könyvtárában lelt rá arra a két kötetre, amelybe Medgyesi jegyezte be a nevét, az elsőbe még debreceni diákévei idején.2 3 A két kolozsvári kötet - az Akadémiai Könyvtár létrehozása s a reformátusok könyvtárának a beolvasztása után (1977) — új számokat kapott, ezért nem kerülhettek eddig a kutatás fénykörébe.

Az első Lorenzo Valla közkedvelt, számtalan kiadást megért De linguae Latinae elegantia című műve, melynek a kiadási kolonja a fenti Adattár-cikkben idézett rövid leírás alapján nem volt feloldható, de Ősz Sándor Elődnek köszönhetően, aki erről az autopsziával ellenőrzött digitális adatot számomra elküldte, megadható a pontos leírás.3 A könyvet még 1612-ben vette egy ismeretlen személy (M. P. B.) a címlapon látható bejegyzés alapján Berényi Jánostól - „Emptus Ruus á R. ac D. Dno Joh. Be1 Monok István: „Ex libris Nicolai Bethlen et amicorum.” Az „et amicorum” bejegyzésről és a közös könyvhasználatról. In: Szolgálatomat ajánlom a 60 éves Jankovics Józsefnek. Szerk.: Császtvay Tünde - Nyerges Judit. Bp., 2009. (Humanizmus és gratuláció) 266-276. p.

2 Ld. Herepei János: Adatok Medgyesi P. Pál életéhez. In: Adattár XVI-XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez. Szerk.: Herepei János - Keserű Bálint et al. I. köt. Bp.-Szeged, 1965. (továbbiakban: Herepei, 1965.) 368. p.; Uő: Néhány adat Nógrádi K. Mátyás életéhez. In: Uo. II. köt. 1966.183. p.

3 Vallae, Lavrentii: De Lingve Latinae Elegantia libri sex, [...] et in errorres Antonij Raudensis adnotationes, uná cum adnotationibus Ioannis Theodorici. Coloniae Agrippinae, excudebaur Gualthero Fabricio, 1563. 8°. A kötet megtalálható: Kolozsvári Akadémiai Könyvtár jelzete: R 80921.