Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Izsák Norbert: Kádár János a Vatikánban
64 Egyháztörténeti Szemle XVIII/1 (2017) állam és az egyház közötti kapcsolat fokozatos javításának elkötelezett hívét (Lékai 1974 és 1976 között apostoli kormányzóként működött).54 Miklós Imre államtitkár, az ÁEH vezetője üdvözletében azt mondta, Lékai kinevezése „a közös, következetes erőfeszítések eredményeként megszilárdult viszony továbbfejlesztésének új lehetőségét is jelenti”. Amire Lékai úgy válaszolt, továbbra is reménykedik „a magyar államnak eddig is tapasztalt jóindulatában”.55 1976 áprilisában pedig már a második világháború óta először, mind a 11 akkori egyházmegye élén püspök, illetve érsek állt.54 55 56 Ez, no meg Lékai gyors bíborosi kinevezése arra engedett következtetni, hogy véget ért Magyarországon az állam és az egyház közötti feszültség időszaka. Amit mi sem bizonyított jobban, minthogy 1976 szeptemberében a Hazafias Népfront kongresszusán az új bíboros megvallotta, hogy „a magyar egyháznak és az államnak is érdeke, hogy a kettejük közt kialakult jó viszony továbbra is kedvezően fejlődjön”.5? Az enyhülést és a közös utak keresését jelezte egyébként Miklós Imrének a Világosság 1977. évi első számában megjelent írása, amelyben az állami egyházügyi főpotentát amellett érvelt, hogy „téves volna azt állítani, hogy az egyházak eszmei hatása (a társadalmi osztályok egymáshoz való viszonyában) teljesen megszűnt. Hiba lenne lebecsülni a vallásos hitnek az egyes személyek magánéletében, az emberek egymáshoz való viszonyában, az erkölcsi normák védelmében vagy más normák bírálatában játszott szerepét.”58 Miután ilyen módon látszólag rendeződtek az egyházi ügyek, Kádár újabb gesztust tett a katolikus vezetőknek és a Vatikánnak: 1977. április 14- én a teljes magyar püspöki kar ad limina5? látogatást tehetett a pápánál, amire addig - ilyen formában legalábbis - nem kerülhetett sor.60 Ez mintegy megelőlegezte Kádár néhány héttel későbbi vatikáni látogatását, amit jelzett az is, hogy VI. Pál a püspököknek azt mondta: „Hazátokban, mely 54 Balogh, 1997. 55 András, 1977. 68. p. 56 Mindennek persze ára volt: az egyházak, katolikus és protestáns felekezetek egyaránt, vállalták, hogy elszigetelik és felszámolják saját belső ellenzéküket. A katolikus egyház evangéliumi kisközösség-vezetői közül többen emigráltak, néhányan öngyilkosok lettek (Pauka László, Nyéki István), az ismert és népszerű Bulányi Györgytől 1982-ben (!) vonták meg a misézés és igehirdetés jogát. Nem véletlen, hogy a magyarországi katolikus püspökök 1977-es ad limina látogatásán VI. Pál is külön megemlítette, hogy az - egyébként a zsinat által kiemelten üdvözölt és a megújulás jeleként számon tartott - katolikus bázisközösségek a magyar egyházban veszélyt és belső nehézségeket okozhatnak, ha megtagadják a püspököknek kijáró tekintély elismerését... 57 András, 1977.67-69. p. 58 András, 1977.72. p. 59 Limina = küszöb; a több mint ezeréves szokás szerint Szent Pál és Szent Péter apostolok sírját, illetve azok küszöbét látogatják meg a megyéspüspökök. Az egyházi törvény (341. kánon) kimondja, hogy európai püspökök öt évente kell, hogy egyházmegyéjük dolgairól beszámoljanak a pápának. Beszámolójukat 1975 óta egy 28 oldalas kérdőív alapján állítják össze, és azt írásban is be kell nyújtaniuk. 60 Balogh, 1997.
