Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - RECENZIÓK - Holló Péter: Fazekas Csaba – Jakab Attila – Petrás Éva – Szita Szabolcs: A Magyarországi Jehova Tanúi Egyház története a kezdetektől napjainkig
Fazekas Csaba - Jakab Attila - Petrás Éva - Szita Szabolcs: A Magyarországi Jehova Tanúi Egyház története a kezdetektől napjainkig. Budapest, Gondolat, 2017. 455 old. Nem kis feladatra vállalkoztak a kötet szerzői, ugyanis Jehova Tanúi magyarországi története alapvetően feldolgozatlannak számít a hazai egyháztörténet-írásban. Ahogyan Jakab Attila, a mű egyik szerzője is hivatkozik rá (17. p.), még a néhány évvel ezelőtt megjelent összefoglaló kötetben is így fogalmazott Szigeti Jenő: „Mivel a felekezet legnagyobbrészt illegalitásban működött, és saját történetük emlékeit sem gyűjtötték össze, valamint a rájuk vonatkozó adataink is nagyon hiányosak, ezért nagyon nehéz még vázlataiban is összeállítani a mozgalom magyarországi történetét.”1 Ennek ellenére a kötet szerzői hozzáfogtak a munkához, és az eredmény impozánsnak mondható, hiszen a teljesség igényével fel tudták térképezni mindazt, ami szükséges lehet a Tanúk történetének megírásához, és így egy kifejezetten érdekes, széles látókörű könyvet tarthatunk a kezünkben. Az idézett szerzőhöz hasonlóan Fazekas Csaba is megjegyzi a kötetben, hogy „1989-ig az egyháznak sem módja, sem lehetősége nem volt saját iratképzés és iratrendezés folytatására, saját emlékeinek folyamatos gyűjtésére és regisztrálására”. (275. p.) Ez bizonyára egyfajta félelemből is fakadt, hiszen rövid magyarországi történetük folyamán a Tanúk számos esetben voltak kénytelenek elszenvedni hátrányos megkülönböztetést, üldöztetést. A források hiánya, avagy a hozzájuk való hozzáférés körülményessége tehát a kutató számára nehézséget okoz, de ez a nehézség végső soron - ahogyan e könyv is mutatja - áthidalható. A kötet négy, jól elkülöníthető részre tagolódik. Először Jakab Attila az egyház keletkezését, valamint magyarországi megjelenését mutatja be 1939-ig. A szerző ír az alapítónak tekinthető Charles Russell, valamint az egy generációval később tevékenykedő Joseph Rutherford tevékenységéről - kettejüket tekinthetjük a mozgalom kezdeti időszaka legfontosabb alakjainak. Russel kapcsán említés történik arról, hogy az 1870-es években adventista prédikátorokkal került kapcsolatba, és ennélfogva teológiai nézetei bizonyos pontokon rokonságot mutatnak az adventista tanításokkal. A félreértések elkerülése végett érdemes lett volna kiemelni, hogy Russell nem a hetedik napot, tehát nem szombatot ünneplő adventistákkal került kapcsolatba, hanem az ún. evangéliumi adventistákkal (Advent Christian Church), akik a vasárnapot ünnepük. (Az 1863-ban alapított Hetednapi Adventista Egyház lényegesen jelentősebbé és ismertebbé vált, mint a vasárnapot ünneplő adventisták irányzata.) A rövid nemzetközi kitekintést követően a Tanúk magyarországi megjelenése és tevékenységük kerül a középpontba a kötetben. 1908-ra tehető Jehova Tanúi magyarországi tevékenységének elindulása, és tevékenységükre természetesen mindig kihatott az a történelmi környezet, amelyben a szolgálatukat végezniük kellett. A Horthy-korszak elején becikkelyezett trianoni békeszerződés elvileg biztosította ugyan a szabad vallásgyakorlást, de a korszakban sokkal inkább kellett szembenézniük az egyre szigorodó 1 SZIGETI Jenő - Rajki Zoltán: Szabadegyházak története Magyarországon 1989-ig. Bp., 2012.190. p.
