Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Izsák Norbert: Kádár János a Vatikánban
1965 és 71 között 12 alkalommal tárgyaltak Rómában vagy Budapesten a Vatikán és a Magyar Népköztársaság megbízottai.41 42 43 44 * Ma már történészi közhely, hogy Magyarország afféle laboratórium volt, a Vatikán itt kísérletezett az „Ostpolitikkal”. Talán valóban nem sokon múlt az, hogy „a kísérlet sikerült, a beteg meghalt”. Mindenesetre a Vatikán keleti politikájával elismerte a katolikus egyház magyarországi hátrányos helyzetét, azt, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal és az állambiztonsági szervek ellenőrzése alatt áll. Adriányi szerint pedig a politikájával azt is sugallta, hogy az ellenállás céltalan és értelmetlen. Tolerálta a békepapok tevékenységét, aminek legékesebb példája az, hogy a politikai tevékenységük miatt az 1950-es években kiközösített papokat 1971-ben úgy rehabilitálta, hogy azoknak még bűnbánatot sem kellett tartaniuk. De nem tiltakozott nyilvánosan a továbbfolyó egyházüldözés ellen sem.«2 Adriányi sommás ítélete szerint a Szentszék diplomáciai tettei „a Vatikánnak egy olyan nem őszinte - mondjuk ki nyíltan, hazug - keleti politikájáról tesznek tanúbizonyságot, amilyenre a pápai diplomácia egész történetében nincs példa”. A vatikáni diplomácia alapelveit egyébként a XXIII. János után Szent Péter utódává választott VI. Pál pápa így fogalmazta meg a Sollicitudo omnium Ecclesiarum kezdetű motu proprióban: „Saját lelki küldetésünkből eredő jogon, amit történelmi események sok évszázados sorozata is indokol, küldötteinket azon Államok legfelsőbb hatóságaihoz is küldjük, melyekben a Katolikus Egyház meggyökeresedett, vagy legalább valamilyen módon jelen van.”43 A pápa szerint a diplomácia célja: „a bizalmas párbeszéd [...] lehetőséget ad, hogy gyümölcsöző egyetértést hozzunk létre, és olyan berendezkedést (tevékenységet) létesítsünk, mely valóban mindenkinek hasznos”. E tág megfogalmazásba már könnyedén illett bele az Ostpolitik. (A jelenleg kialakult Ostpolitik-képet mindenképpen árnyalná, ha a „Nérók” fedőnevű dosszié 16 kötetéből eltűnt 10 kötet előkerülne. A megmaradt hat kötet nagyjából 1300 oldalnyi anyaga 2003 óta kutatható, mivel a 2003. évi III. törvény feloldotta a korábban 2071-ig szóló titkosítást.4!) Nemcsak hivatalos úton tájékozódhatott a magyarországi kommunista vezetés a vatikáni diplomáciai tevékenységekről, hangsúlyokról. 1965-ben a magyar állam átvette a római Palazzo Falconieri második emeletén működő Pápai Magyar Intézet irányítását. Az emigráns papok helyére újakat ültettek (új lett a rektor, a rektorhelyettes és vagy féltucat professzor), és nem árt tudni, hogy 1965 és 1987 között a rektorok mindegyike a magyar hírszerzés kiképzett ügynöke volt. Ezen túlmenően 1967. július 24.és 27. között a szovjet tömb hírszerző szolgálatainak vezető tisztségviselői csúcs- értekezletet tartottak Budapesten. Itt megvitatták „a Vatikán elleni teendőket”. A magyar állambiztonság azt a feladatot kapta, hogy kísérelje meg a beépülést az összes kongregációba, és az Államtitkárságba is. A „vatikáni vonal” idővel a magyar hírszerzés sikerágazatává vált. Az 1970-es évek 62 ___________________Egyháztörténeti Szemle XVIII/1 (2017)______________ 4 1 Szabó, 2004.92-93. o. 42 Adriányi, 2004.211-213. p43 Rónay Miklós: A katolikus egyház külügyi tevékenységének alapjai. Bp., 2009.43-44. p. 44 Bottoni, Stefano: Egy különleges kapcsolat története. A magyar titkosszolgálat és a Szentszék, 1961-1978. In: Csapdában. Tanulmányok a katolikus egyház történetéből, 1945-1989- Szerk.: Bánkuti Gábor - Gyarmati György. Bp., 2010. 255. p.
