Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - DOKUMENTUMOK - Oláh Tamás: Egy érsekújvári református gyülekezeti forrás 1640-ből

130

EgyhAztorténeti Szemle XVIII/4 (2017)

A hadászatilag fontos erődben a katolikus egyház és a térség befolyásos katolikus főurai (pl. az erdődi Pálffy család) tevékenysége ellenére a kezdetektől erős protestáns gyülekezet volt saját prédikátorral. A ló. század végén és a 17. század elején, amikor a Felső-Dunamelléken bekövetkezik hitvallási alapon a protestáns felekezetek szétválása, és kialakul a külön evangélikus, valamint a református egyházszervezet és igazgatás; létrejön a református gyülekezet, amely olyan erős, hogy 1605-ben, a Bocskai-felkelés idején, amikor a fejedelem hadai beveszik az erődöt, számukra templomot jelöltek ki. A virágzó, nagyobb iskolát is fenntartó egyházközség a Felső- dunamelléki (samaijai) Református Egyházkerület komjáti egyházmegyéjéhez tartozott. Jelentőségét mutatja, hogy az evangélikusoktól 1592-ben elkülönült református egyházkerület első és második püspöke, Dobronoki Miklós és Szenei Csene Péter is szolgált Érsekújváron, előbbi 1605 és 1611 között, utóbbi 1611-től haláláig.^

1622-től, a Bethlen által a Habsburgok ellen vezetett hadjáratok idején lett lelkipásztora Pécselyi Király Imre (Pécsely, ? - Érsekújvár?, 1641 körül). Egyházi író, latin-magyar nyelvtankönyv-író (1630: Abeczedarium latino hungaricum...), teológus, énekszerző-költő, korábban pápai, somorjai, majd 1609 és 1611 között heidelbergi diák, ekkor írja Rhetorica tankönyvét, amelyet először 1612-ben Oppenheimben adnak ki. 1606 és 1609, valamint 1612 és 1615 között komáromi rektor, 1615 és 1621 között ugyanitt lelkész, 1617-1619-ben alesperes, 1619-ben a sóki zsinaton megválasztották a Felső-dunamelléki Református Egyházkerület nyolc nagyobb iskoláinak egyik felügyelőjévé, amelyek egyike volt az érsekújvári, ahol teológiát is tanítottak a retorika és logika mellett. Szenei Csene Péter érsekújvári lelkész és felső-dunamelléki református püspök halála után 1622- től kezdődően az érsekújvári helyőrség református gyülekezete prédikátora volt, itteni szolgálata során megválasztották a komjáti református egyházmegye alesperesévé is. 1635-ben jelent meg Lőcsén Catechismus azaz A Keresztyén Tudománnak Fundámentomiról és Ágairól való Rövid Tanítás című műve, amelyet az érsekújvári lovas és gyalogsereg elöljáróinak és az egész keresztyén gyülekezetnek ajánlott. A kötet elején egy üdvözlő vers olvasható, amelyet „a vitézségnek jó hírével, nevével megékesített erős férfiakhoz, az újvári lovas és gyalog sereg előtt járókhoz, sereg-bíró urához, a hadnagyokhoz, vajdákhoz és mind az egész gyülekezetbeli keresztyénekhez, neki jó gazdáihoz és kedves hallgatókhoz” intézett. 1639-ben Nürn- * 4

tanulmánykötet. Szerk.: Búzás Gergely - Orosz Krisztina - Vasáros Zsolt. Bp., 2009. 131-157- P-; UŐ: Magyarországi erődök a 16. század második felében. In: Uo. 549- 575. p.; Pálffy Géza: A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Bp., 2016. (Monumenta Hungáriáé Historica. Dissertationes. Magyar Történelmi Emlékek. Értekezések.) 151., 179., 368., 371., 375., 395. p.

4 Debreczeni Ember Pál: A magyarországi és erdélyi református egyház története. Ford.: Botos Péter. Sárospatak, 2009. (továbbiakban: DEBRECZENI EMBER, 2009.) 392-393., 689. p.; Thury Etele: A Dunántúli Református Egyházkerület története. I. köt. (I—II. korszak) 1523-1674. Pozsony, 1998. (Csallóközi Kiskönyvtár.) (továbbiakban: Thury, 1998.) 133-135., 142., 151., 154-158., 405-407. p.; ZovÁNYI Jenő: A magyarországi protestantizmus története 1895-ig. I. köt. Máriabesnyő- Gödöllő, 2004. (Historia Incognita) (továbbiakban: ZOVÁNYI, 2004.) 226-227. P-