Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 1. szám - KÖZLEMÉNYEK - Izsák Norbert: Kádár János a Vatikánban
58 Egyháztörténeti Szemle XVIII/1 (2017) beszélt Magyarországról. Mindeközben nem javult az egyház helyzete Magyarországon: az államvédelem egyszerre épült be a püspöki karba, szorgalmasan dolgozott azon, hogy felderítse és megakadályozza a katolikus egyház illegálisnak és ellenségesnek minősített tevékenységét valamint arra is törekedett, hogy felderítse a Vatikán ellenséges tevékenységét. *s Magyarország és a Szentszék közötti kapcsolatok, 1956-1964 A Vatikán Magyarországgal kapcsolatos hallgatását az 1956-os események megtörték. A katolikus egyház részese lett a forradalomnak, Mindszenty kiszabadítása,* 16 rádiós szózata nyilvánvaló hatással volt a történésekre. A katolikus egyház történetében pedig teljesen egyedülálló módon kilenc nap alatt háromszor is enciklikában foglalkozott XII. Piusz pápa a magyarokkal. 1956. október 28-i, Luctuosissimi eventus („Gyászos események”) kezdetű körlevelében az egész világ figyelmét ráirányította a „számunkra oly kedves Magyarországra, amely most egy borzalmas öldöklés vérében fekszik”. Néhány nappal később megemlékezett a székhelyükről korábban elűzött lengyel Stefan Wyszynski és magyar Mindszenty József bíborosérsekekről. A szovjet bevonulás másnapján, november 5-én kiadott, Datis nuperrime („Nemrég kiadott”) kezdetű körlevelében pedig szokatlanul keményen fogalmazva kijelentette: „A magyar nép vére az égre kiált, [...] idegen fegyverek segítségével új rabszolgaságba taszították a vértől ázott nemzetet.”1? A forradalom után megmerevedtek a frontvonalak, és az amerikai követségen tartózkodó Mindszenty bíboros helyzete csak tovább bonyolította a korábban sem egyszerű szituációt. Nem csoda, ha 1957-ben 143 ügynök dolgozott a katolikus reakció vonalán.18 * A kommunista rezsimre felesküdött békepapokat 1957-58-ban a pápa név szerint is kiközösítette.1« Az új pápa, XXIII. János azonban követ dobott az állóvízbe, amikor 1959 febru- áijában Velencébe hívta a magyar, a csehszlovák, a lengyel és a litván főpapokat. Ők „természetesen” nem kaptak erre engedélyt, de a kommunista vezetés ezt követően már kereste az alkalmat arra, hogy kitörjön a nemzet>5 Szabó Csaba: Magyarország és a Vatikán. Egyházpolitika a hatvanas években. In: „Hatvanas évek” Magyarországon. Szerk.: Rainer M. János. Bp., 2004. (továbbiakban: Szabó, 2004.) 73. p. A korszak hangulatát jól jellemzik az ekkoriban kiadott egyházzal kapcsolatos művek. Néhány példa: Sejnman, M. M.: A Vatikán ideológiája és politikája az imperializmus szolgálatában. Bp., 1950.; A nagytőkés Vatikán. Bp., 1950.; Manhattan, Avro: A Vatikán a haladás ellen. Bp., 1950.; Segal, N. M.: A Vatikán az amerikai reakció szolgálatában. Bp., 1950.; Losonczy Géza: A Vatikán és az amerikai imperializmus szövetsége. Bp., 1950.; Rozenoer, Sz. N.: A Vatikán reakciós szerepe a nevelés terén. Bp., 1950.; Parragi György: A Vatikán, az imperializmus szövetségese. Bp., 1952.; Karmanszkij, P.: A Vatikán - a sötétség és világreakció ihletője. Uzshorod, 1954. 16 Balogh Margit pontosításával: október 30-án Mindszentyt szabadon engedte az ÁVH- s őrség frissen megalakult forradalmi bizottsága. v Izsák Norbert: Mit üzennek a pápai enciklikák? In: HVG, 2006. 4. sz. (továbbiakban: Izsák, 2006.) 18 Szabó, 2004.73. p. ■9 Adriányi, 2004. 23-24. p.
