Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Karlinszky Balázs: „Nyilvántartva.” A veszprémi püspöki palota munkatársai a jelentések tükrében 1957 tavaszán
90 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) vekvő feladatok további munkaerő bevonását kívánják.-»6 Sárközy Lajos székesegyházi főesperes, gazdasági vikárius jellemzésében két dolgot tartott említésre méltónak: rokonságát a nemrég elhunyt Sárközy Pál bencés főapáttal (unokatestvérek voltak), illetve kitűnő számtani tehetségét, amely alkalmassá tette őt az egyházmegye gazdasági ügyeinek kézben tartására. „Nagyon komoly papi ember” - írta „Boros” sommás véleményében a helynökről.47 A székeskáptalan helyben élő legmagasabb rangú tagja Beöthy István éneklőkanonok-»8 volt. Az ügynök vele kapcsolatban érdemesnek tartotta közölni magas korát - Hoss Józsefnél egy évvel fiatalabb, hetvenöt éves volt -, illetve ezzel párhuzamosan számottevő egyházkormányzati tapasztalatát. Beöthy ugyanis 1945 óta töltötte be az általános helynök helyettesének, a provikáriusnak tisztségét előbb Mindszenty (1944-1945), majd Bánáss (1946-1949) és később Badalik (1949-1957) püspöksége idején is. A szinte kizárólag pozitív jellemzés szerint egy „takarékos, szerény, egyházias érzésű, munkaszerető, tiszta életű” embert ismert meg benne, aki korábbi szemináriumi beosztásai után még mindig figyelemmel kíséri a hitoktatást, emellett jó kedélyű, szereti a viccet.-»9 A civilben járó papokat ugyanakkor nem kedvelte, és - zárul a jelentés - a székeskáptalan ügyeit rangidős kanonokként irányította Engelhardt Ferenc halála óta.60 Egyetlen kanonok jellemzése hiányzik az életben lévők közül: Kis Jenő Györgyé.61 Okkal feltételezzük, hogy ennek magyarázata az, hogy a jelentéstevő „Boros” fedőnevű ügynök saját magáról nem készített jellemzést: vagyis személye azonosítható Kis Jenő Györgyével. Az ügynök egyik jelentésére Kovács Ferenc rendőrhadnagy 1957. június 21-én felvezette, hogy „Borost” az 1957. március 15-i preventív őrizetbe vétel alkalmával szervezték be.62 Ismert, hogy a vatikáni dekrétumok hatására ekkor már előkészítés alatt volt az 1957. évi 22. tvr., amely az államhatalom előzetes hozzájárulásához kötötte a jelentősebb egyházi tisztségek és hivatalok be- * 47 * 49 * * * ÁBTL. 3.1.2. M-16855. 64. p. 47 ÁBTL. 3.1.2. M-16855. 88. p. ■»8 Beöthy István (1882-1979): a bécsi Augustineum növendéke volt, 1905-ben a veszprémi egyházmegye papjává szentelték; 1908-ban doktorált. 1907-től a veszprémi szeminárium oktatója, 1918-tól sümegi plébános, 1935-től veszprémi kanonok, 1936 és 1940 között a szeminárium rektora. 1945-től, majd 1957-től provikárius, 1970-től nagyprépost. Pfeiffer, 1987. 76. p. 49 Beöthy 1907-től előbb tanulmányi felügyelőként, 1914-től vicerektorként dolgozott a veszprémi szemináriumban. Sümegi évei után 1936-ban a szeminárium rektora lett 1940-ben történt lemondásáig. Az ügynök által készített jellemzés alapján nem tévedünk nagyot, ha megelőlegezzük azt a kijelentést, hogy egyik volt tanítványa készítette a jelentést egykqri tanáráról. s° ÁBTL. 3.1.2. M-16855. 70-71. p. 81 Kis Jenő György (1890-1969): a teológiát Budapesten és Bécsben hallgatta, 1913-ban szentelték pappá; 1915-ben doktorált. Ezt követően udvari pap, 1916-tól a szeminárium oktatója, 1926-tól lelkiigazgatója, igazgatója 1935-1936-ban. Ezt követően kaposvári plébános 1936 és 1947 között, majd veszprémi kanonok-plébános 1963-ig. Pfeiffer, 1987.137. p. 82 ÁBTL. 3.1.2. M-16855. 94. p. A rendelkezésre álló információk szerint római katolikus pap volt, aki az 1950-60-as évek fordulóján a Veszprémi Püspökségén szolgált. A beszervezésére vonatkozó akták, (aláírt) nyilatkozata ugyanakkor nem maradtak fent.
