Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Karlinszky Balázs: „Nyilvántartva.” A veszprémi püspöki palota munkatársai a jelentések tükrében 1957 tavaszán
82 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) vánvalóvá vált, hogy utóda, Klempa Sándor Károly az államvédelem beépített embereként folyamatosan tájékoztatta megbízóit főnöke, majd Badalik eltávolítása után az egyházmegye papságának viselt dolgairól.3 Az elkövetkező évek feladata lesz tehát a püspökségen belül működő ügynökök személyének azonosítása, feladataik és jelentéseik értékelése, az ötvenesnyolcvanas évek országos egyházpolitikai fordulatait szem előtt tartva a veszprémi püspökváltások, illetve az egyéb aulai és egyházmegyei tisztségekre történt kinevezések mozgatórugóinak feltárása. A személycserék előzményei 1957 tavaszán „Boros(s)” fedőnevű ügynök a rendőrség számára igen részletes jellemzéseket készített a veszprémi püspöki palota munkatársairól, a püspöki aula személyi állományáról. Beszámolóit „Nagy Jenő” és „László” fedőnevű jelentéskészítők rövidebb lélegzetű, olykor csak párszavas jellemzései, illetve Moravetz Lajos megyei egyházügyi előadó helyzetértékelései egészítik ki. A jelentések jól ábrázolják a palota falain belüli személyi erőviszonyokat, és egyúttal kiválóan adják vissza a korszak hangulatát. Mindazonáltal a jelentést kérők céljainak megértéséhez vissza kell kanyarodnunk az 1956-os esztendő október végi, novemberi eseményeihez. A forradalom napjaiban a társadalom és a benne élő egyház is igyekezett lerázni magáról az elmúlt évtized politikai eseményei által rájuk rakott béklyókat. Az AEH, a kánonjog által a Vatikánnak fenntartott ordináriusi kinevezésekbe beleszólni nem tudván, 1951 nyarán valamennyi római katolikus püspökségre új általános helynököt és irodaigazgatót neveztetett ki. A püspöki aula hierarchikus szervezetében a főpásztorokat követő második és harmadik pozíció megszerzésével, azokra békepapok delegálásával töb- bé-kevésbé kézben tudták tartani az egyes egyházmegyék irányítását. Veszprémben 1951. július 4-én Hoss József nagypréposti helyett a váci egyházmegyés Máté János hetényegyházai plébános® lett az általános hely- 3 * 5 3 Soós Viktor Attila: A püspök és a besúgó. Badalik Bertalan és Klempa Sándor kapcsolata az államvédelmi és állambiztonsági iratok tükrében. In: Miles Christi évkönyv, MMXII. Szerk.: Pénczél Hegedűs János. Bp., 2012. 127-177. p. (továbbiakban: Soós, 2012.) Néhány ügynök azonosítására ugyancsak sor került, azonban a sort nem folytatták. Soós Viktor Attila: Az állambiztonsági szervek iiatai Badalik Bertalanról. In: A Magyar Katolikus Egyház XX. századi történetéből. Badalik Bertalan veszprémi püspök elhurcoltatásának 50. évfordulójára. Szerk.: Trosits András. Veszprém, 2007. 39-51. p. (továbbiakban: SOÓS, 2007.) A megbízott apostoli kormányzó tevékenységének pozitív vetületeit a műtárgyvédelem szemszögéből is lehetséges értékelni: Klempa Károly és a keszthelyi premontrei gimnázium. Szerk.: Uzsoki András. Bp., 1991. * Hoss József (1881-1969): 1906-ban szentelték pappá, 1908-ban az Augustineumban doktorált. 1909-től a szemináriumban, illetve különböző veszprémi iskolákban dolgozott hitoktatóként. 1923-tól Kaposvárott plébános; 1936-ban ismét a püspöki székvárosba került, ekkor már kanonok és irodaigazgató. 1943-tól szentszéki elnök, 1945-tól nagyprépost, illetve megszakításokkal püspöki vagy káptalani helynök. Tisztségeiről 1951 nyarán lemondott, és Somogyszentpál plébánosa lett haláláig. Pfeiffer, 1987.120-121. p. 5 Máté János (1911-1970): 1935-ben szentelték a váci egyházmegye papjává. 1941-től Hetényegyháza plébánosa, 1951-től 1956-ig a veszprémi püspökség általános
