Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Kalocsa megmentője, Grősz József érsek

Kalocsa megmentője, Grősz József érsek 77 Gombos irodaigazgató a parancsnokság segítségével visszaszerezte az eltulajdonított érseki szánkót; sikerült jó kapcsolatot kiépítenie a parancs­noksággal. Ezt így jellemzi az érsek: „úgy jár be-ki a parancsnokságon, mintha oda tartozna. Szinte elvárják, hogy mindennap benézzen, ha van ott dolga, ha nincs. A városparancsnok helyettese [...] egy üveg benzint adott neki öngyújtója számára és tűzkövet [...] és biztosította, hogy akár­mikor literszámra kaphat benzint, csak szóljon, ha kell valami.”»1 Ez Grősznek is kedvezett, mivel köztudottan erős dohányos volt. „Főpásztori szózat a béke kieszközlésére” Grősz, tartva attól, hogy a megszállók propaganda célokra használnák fel híveihez szóló szózatát, Leonidov fentebb olvasható felvetését először visz- szautasította, végül azonban meggondolta magát, és november 18-án be­küldte a Katonai Parancsnokságra ez ügyben Kujáni helynököt és iroda- igazgatóját, értesítendő Cserenkov ezredest álláspontja megváltozásáról. A beszéd még aznap elkészült. A szózattól azt várta, hogy megnyugtatóan fog hatni a megszállás alatt lévő főegyházmegyéje lakóira, mert „híveimnek bizonyára jól esik, ha fő­pásztorukról hallanak és a nehéz időkben egy pár bátorító és buzdító szót hallanak tőle”. Emellett azt is remélte, hogy cserében a szovjetek a felmerü­lő panaszokat haladéktalanul orvosolni fogják.»2 A beszédét mindenképpen úgy akarta megírni, hogy azt ne lehessen se propagandaként, se Egyház­ellenes agitációként felhasználni később. Grősz József 1944. évi XVIII. érseki körlevelében közreadott főpászto­ri szózatában1» megnyugtatóig kijelentette minden papja és híve számára, hogy érseki székvárosát nem hagyta el a megszálláskor, hanem a Gondvise­lés kegyelmében bízva kalocsai hívei körében maradt, hogy jelenlétéből meríthessenek erőt. Ezzel a közléssel a rémhíreknek is elejét akarta venni, ami róla és Kalocsáról terjedtek el. A főpap utalt a november 1-i Hazai-féle hirdetményben foglaltakra, ami az istentiszteletek szabad megtartását garantálta, valamint köszönettel vette tudomásul, hogy a szovjet parancs­nok engedélyezte, hogy minden vallási, liturgikus tevékenység akadálytala­nul elvégezhető lehessen. Reményét fejezte ki, hogy nem csak Kalocsán, hanem a főegyházmegye más megszállás alatt lévő településén is így jár- tak/járnak el a szovjetek. A Vörös Hadsereg felhívásával, már amennyiben a megszállók csakugyan a háború mielőbbi befejezésére törekszenek, és céljuk a béke helyreállítása, ez esetben egyetértéséről biztosította a szovjet felet, mivel „Minket is a béke őszinte szándéka és akarása vezetett a múlt­ban, mikor a békéért imádkoztattunk és ismételten előírtuk papjainknak és híveinknek, hogy a békéért nyilvános könyörgéseket tartsanak.” Fontos hangsúlyozni, hogy Grősz főpásztori szózatában Horthy Mik­lóst Magyarország törvényes kormányzójának nevezte, ergo őt ismerte el az ország legitim államfőjének, nem pedig a magát nemzetvezetőnek titulá­ló, egyben állam- és kormányfő Szálasi Ferencet. Ehelyütt megemlékezett a kormányzó sikertelen kiugrási kísérletéről is, melyről „A hozzánk jutott hírekből megállapítható az, hogy ezt a lépést a nép legszélesebb rétegei * 92 »* GN. 97., 101. p. 92 GN. 52-53. p. »3 Ld. Dokumentum.

Next

/
Oldalképek
Tartalom