Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Sági György: Kalocsa megmentője, Grősz József érsek

64

Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017)

Hazánkban a változásokat 1944 nyarán felgyorsította, hogy a Román Királyság augusztus 23-án kiugrott a tengelyhatalmak szövetségéből. Látva a romániai változásokat, Horthy Miklós kormányzó menesztette a németbarát Sztójay Döme miniszterelnököt. A volt berlini attasét a március 19-i német megszállást követően nevezték ki kormányfővé. A korábbi szövetséges ország kiválásával várható volt, hogy romlik Magyarország mozgástere. Ekkorra a kormányzó is már a magyar háborús részvét mielőbbi befejezését kívánta. A királyi kormány új elnöke, Lakatos Géza vezérezredes a Kál- lay-féle politikát igyekezett követni; Faragho Gábor vezérezredest a kormányzó Moszkvába küldte tárgyalni gróf Teleki Géza egyetemi tanár és Szent-Iványi Domonkos külügyminisztériumi miniszteri biztos kíséretében.^

1944. október 15-én Horthy rádióban jelenttette be, hogy fegyverszünetet kért:

„Történelmi felelősségem tudatában, kötelességem megtenni minden lépést, amellyel elkerülhetem a további fölösleges vérontást. Egy nemzet, amely az őseitől örökölt földet utóvédharcok színhelyévé változtatja egy már amúgy is elveszített háborúban, rabszolgaszellemtől vezetve és idegen érdekek védelmében, elveszíti a világ közvéleményének becsülését. Aggodalommal eltelve vagyok kénytelen kijelenteni, hogy Németország már nagyon régen megszegte a szövetségi hűséget, amelyre velünk szemben kötelezve volt. Egy idő óta mindig újabb és újabb magyar csapatokat küldött a határontúli harcokba, az én akaratom ellenére és tudtomon kívül.”- fogalmazott kiáltványában a kormányzó.* 10 „Az emberek fellélegzenek, mert az utóbbi napok bizonytalansága után mindenki úgy érzi, hogy valami történt” - jegyezte fel naplójában ezzel kapcsolatban Grősz. Sajnos azonban az érseknek hamar be kellett látnia, hogy még korai volt örülni a várt békének. Még ugyanezen a napon a Gestapo elrabolta ifjabb Horthy Miklóst nyilas és németbarát tisztek támogatásával. A tisztikarban ekkorra már egyre jobban csökkent Horthy támogatói köre, vele ellentétben ők még mindig bíztak abban, hogy Magyarország győztesen kerülhet ki a háborúból. Még október 15-én Vörös János vezérkari főnök nevében egy ellen- proklamációt is felolvastattak a rádióban a nyilasok, ami a harcok folytatására szólított fel. így azok, akik a kormányzóhoz voltak hűségesek, s letették volna a fegyvert, az egymásnak ellentmondó hirek miatt folytatták a harcot. Edmund Veesenmayer német követ nyomására - a külvilágtól egyre inkább elszigetelődő kormányzó - lemondani kényszerült, majd családjával együtt letartóztatták és a hirschbergi kastélyba internálták.11 ,Annyi aggodalmon mentünk keresztül, olyan sok keserű csalódás ért bennünket, hogy szükség volt egy kis időre, míg megnyugodtam, s helyreállt lelki egyensúlyom” - emlékezett meg erről naplójában a kormányzó felesé» LÁSZLÓ T. László: Egyház és állam Magyarországon, 1919-1945. Bp., 2005. 257. p.; HORTHY MIKLÓS: Emlékirataim. Buenos Aires, 1953. 287-288. p.

10 Uo., 332-334. p.

11 BERN ANDREA: A napló a korszak kutatójának szemével. In: HORTHY MlKLÓSNÉ: Napló, 1944-45. Bp-. 2015.12-13. P-