Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bárány-Szilfai Alida: Katolikus nőként a társadalom és a kultúra szolgálatában. Gróf Zichy Rafaelné (1877–1964) munkássága a két világháború között

Gróf Zichy Rafaelné munkássága a két világháború között 53 rendezvényekkel kapcsolatosan, kitérve arra, hogy milyen esteket, esemé­nyeket érdemes szervezni, és hogyan kell tenni mindezt annak érdekében, hogy a siker ne maradjon el. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a Zichyné vezetése alatt működő szövetség egyik legnagyobb érdeme, hogy képes volt továbbvinni és megvalósítani gróf Pálffy Pálné gondolatát a jótékonykodás tekintetében. Hosszú távú megoldásokat keresett, ezért indította el például a vándortanfolyamok szervezését, melyekkel kapcsolatban szintén részletes útmutatót találunk a Vezetők Mappájában. Ezek főző- és háztartási tanfo­lyamok voltak, melyeket 4 héten keresztül tartottak. Városokban és falvak­ban egyaránt megrendezték őket. Alapvetően az volt a cél, hogy a Népmű­velési Bizottság támogassa ezeket a tanfolyamokat anyagilag, ha pedig ez nem valósult meg, akkor tandíjat szedtek, és abból finanszírozták az oktató utazását, lakhatását, egyéb költségeit.2« Itt felmerül a kérdés: miért volt szükség ezekre a tanfolyamokra? Véleményem szerint a kérdés különösen falun érdekes: miért lenne szüksége egy falusi gazdasszonynak főzőtanfo­lyamra? Több utalást is találunk arra vonatkozólag, hogy a falvak egés­zségügyi helyzete igen rossz képet mutatott. Ehhez kapcsolódik az, hogy noha a családok mindent megtermelnek, de majdnem mindent el is adnak. Ami marad, az a krumpli, a bab, a káposzta, a kenyér. Ezekből képtelenek változatos ételeket készíteni, és mivel az asszonyok édesanyjuktól már csak ezeket látták, nem is ismerik a többi alapanyagot, nem tudnak főzni belőle. A vándortanfolyamokon elsajátíthatták különböző egészséges ételek elké­szítési módjait, zöldségek, gyümölcsök, tejtermékek felhasználási módját, mely által egészséges, változatos étkezést biztosíthattak gyermekeiknek, s így hosszú távon járultak hozzá fejlődésükhöz. A fent említetteken kívül háziipari tanfolyamokat is indítottak, annak érdekében, hogy az asszonyok pénzkereseti lehetőséghez jussanak. Zichyné a hozzá beérkező jelentések, beszámolók és saját, sárszentmihályi tapasztalatai alapján látta, hogy min­denképp a betegségek és a nyomor megelőzésére kell elsősorban fektetni a hangsúlyt, a könyöradományok nem nyújtanak hosszú távú megoldást. Valójában ez az, amit anno Pálffyné is akart, a gyakorlati megvalósítás azonban utódjára várt. Zichyné ezt a fajta gyakorlati szegénygondozás­elméletet több alkalommal kifejtette a mappában, hangsúlyozta, hogy a karácsonyi megajándékozás nagyon kevés. A szegényügy társadalmi kér­dés, melynek megoldását nem fentről kell várni, és nem csupán pénzkér­dés. Jóakaratra, segítőkészségre, türelemre van szükséges Ezek a vezetők­nek szóló útmutatások természetesen részletesen tartalmazták azt is, hogy a katolikus nők élén állva mennyire fontos az evangelizáció, a hit kérdése, a vallási öntudat fejlesztésének elősegítése. Mindazonáltal az elnökasszony szerint ez nem elég. „A katolikus egyesületi vezetők munkája az egész életre teijedjen ki. Ne merüljön ki csak egyes nagyobb rendelkezésekben, melyek után azután elalszik megint minden.”* 26 Természetesen, mint katolikus vezető és ötgyermekes édesanya, kiemelkedő szerepet szentelt munkájában a gyermekek és a család védelmének. Hangsúlyozta, hogy rendkívül fontos a gyermekek önállóságra, bátorságra nevelése, de amit legfontosabbnak tartott, az a szociális gondolkodásra való nevelés. A legkisebb, legéltetőbb MNL. OL. P 1650. 3. dob. 10/a. t. Vezetők Mappája, 1935. 2. sz. 9. p. MNL. OL. P 1650.3. dob. 10/a. t. Vezetők Mappája, 1938. 2. sz. 9. p. 26 MNL. OL. P 1650.3. dob. 10/a. t. Vezetők Mappája, 1937. 2. sz. 2. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom