Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Löffler Erzsébet: Eger püspöki város rangemelési törekvései a török hódoltság végétől a polgári korszakig
48 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) nyertek. 23 Ebben az összefüggésben is szólnunk kell a már korábban említett 1786-os memorandumról, amelyben több hivatkozás is van a transactio be nem tartására, egyebek közt arra is, hogy Eszterházy önkényesen lebontatta a városfalakat, amelyek köveit részben saját építkezéseihez használta föl, részben eladta azokat.2! Végül a külvárosok, a hóstyák lakóinak jogállásáról teszünk említést. Szinte minden beadványban szerepel a kérés, hogy a külvárosok '(Felnémet, Hatvani, Cifra hóstyák és a Sánc nevű városrész) lakói is a transactio hatálya alá kerülhessenek.2s így volt 1771-ben, mikor Eszterházy püspököt kérik erre, egyidejűleg azzal, hogy kérik a transactio megerősítését és az urbárium mellőzését. Ezt a kívánságukat jegyzőkönyvben így rögzítették: „Azért minden jó vagy rossz konzekvenciákat mindkét részről megfontolván, egyes akarattal elvégeztetett, felkiáltatott, hogy igenis a transactio mellett kívánunk megmaradni, annak továbbá való megmaradása és conformatioja végett Őexcellenciája tett kegyelmes ajánlását köszönettel vévén.”* 24 25 26 Ez, vagyis a transactio 1771-ben történt megerősítése később már-már végzetesnek bizonyult az egri polgárság számára. Az 1848-as törvények a jobbágyság jelentős részének örök tulajdonába adták hozzávetőlegesen az ország megművelt földterületének egyharmadát, miközben a földesuraknak állami kárpótlást ígértek. Ugyanakkor a nem úrbéres jellegű földek (szőlők, irtványok, kertek) fölött megőrizték a földesurak tulajdonát, illetve fenntartották az utánuk járó jobbágyi tartozásokat.2? 1848-ban az érsekség ugyan nem szedte be a dézsmát, de 1849-ben ismét kérte. A város 1850-ben Geringer Károly kormányzóhoz fordult, aki a per végéig felfüggesztette a dézsmaszedést. Hosszú, évekig tartó pereskedés kezdődött arról a kérdésről, hogy az egri szőlők úrbéri vagy majorsági természetűek-e. A lakosság szerint úrbéri, emellett szólt az, hogy a transactio úrbérpótló szerződés volt (a szőlők után kilencedet és robotot fizettek, sőt az egyházi tizedet is az érsek és a káptalan szedte be), az érsek szerint majorsági természetűek voltak, tehát továbbra is fizetni kell a használatuk után, még akkor is, ha ezután azt bérleti díjnak hívják. 1853-ban a földesurak ajánlatot tettek a következő, 1854. évtől a bordézsma megváltására 350.000 forint ellenében. Ezzel szemben a város 50.000 forintot kínált összes váltságul. Végül 1854-ben Bartakovics érsek elfogadta az 50.000 forintot, amiből 10 ezer forintot visszatérített két iskola javára, és elengedte a városnak a borkilencedet, illetve a szőlőalji taksákat. Ezzel a pert mindkét fél befejezettnek tekintette.28 =3 LÖFFLER Erzsébet: Eger város jogi helyzete a török kiűzésétől 1854-ig. In: Agria. Az Egri Múzeum évkönyve. XVIII. Szerk: Bodó Sándor. Eger, 1981. 85-97. P4 87. p. 24 MNL. HML. XII.2. c.) 2. (= Az egriek sérelmei, melyeket II. József előtártak.) 25 MNL. HML. XII.3. a.) 329., 330., 331. sz. (Egriek panaszai a kettős földesuraság ellen, 1696-1802.) 26 MNL. HML. IV. 152. b.) (= Az egri cs.kir. megyefőnök közigazgatási iratai.) 5., 6. sz. (Eger város bordézsmaváltság ügye.) 27 Az 1848. évi 9. te. In: Corpus Iuris Hungarici. Magyar Törvénytár. 1836-1868. évi törvényezikkek. Szerk.: Márkus Dezső. Bp., 1900. Ld. 27. sz. jegyz. 28
