Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - KÖZLEMÉNYEK - Löffler Erzsébet: Eger püspöki város rangemelési törekvései a török hódoltság végétől a polgári korszakig
Eger püspöki város rangemelési törekvései a török hódoltság végétől 45 tettel egészítette ki a „libera” szóval.9 Ettől kezdve a város magisztrátusa a saját megnevezésében, levelezésében következetesen a „Libera civitas episcopalis Agria” nevet használja,10 ahol a „libera” szónak különleges jelentősége volt, mert mind a memorandum, mind a földesurakkal kötött egyezmény a „királyi” kifejezést kifogásolta, nem pedig a szabad város megnevezést.11 1695. február 6-án a felek között úgynevezett „magyarázó pótegyezmény” jött létre a lakosság elégedetlensége miatt. A pótegyezmény biztosította a város lakói számára a szabad költözés jogát abban az esetben, ha a költözni szándékozónak nincs adóhátraléka. Mivel a város két vármegye területén feküdt, lehetőséget biztosított az egrieknek, hogy a főbírón kívül két kisbírót válasszanak, mindkét megyébe eső városrészből egyet-egyet. A pótegyezmény módosította a transactio azon pontját, mely a kézi munkákra vonatkozott, ezeket is pénzzel megválthatóvá tette, mégpedig évi 700 forinttal, amit szintén két részletben kellett megfizetni. A lakosságnak azt a kérését, hogy a püspök számukra még egy malomhelyet biztosítson, nem teljesítette a földesúr. A pótegyezmény biztosította még a püspököt arról, hogy a város területén még egy kocsmaház a birtokában maradhasson, ami minden tehertől mentes lesz. A püspök kötelezte magát, hogy Szent Mihály napjától újév napjáig, mikor a lakosságnak, a magisztrátusnak és a püspökségnek egyaránt szabad volt bort mérnie, a püspökség csak egy kocsmában fogja azt tenni. Ha pedig a pálinkamérés jogát vagy más hasonló jövedelmet a püspökség bérbe kívánná adni, elsőként a városnak fogja azt felajánlani. A pótegyezményt április 16-án véglegesítették.12 Ugyanazon a napon, amikor a lakosság képviselői a püspökkel megegyeztek a pótegyezménybe foglalt módosításokban, egy 5 , pontból álló megállapodást írtak alá a káptalan, mint a másik földesúr képviselőjével, Szántóssy András nagypréposttal is. Talán nem érdektelen megjegyezni, hogy a korabeli magyar változatokban (mindegyik dokumentum latin és magyar nyelven készült) a transactio kifejezést „alkunak” fordították.^ A transactio szövegéből is egyértelműen kiderül, hogy számos előnyt jelentett a lakosság számára, összehasonlítva a mezővárosi polgárok bizonytalan, már-már jobbágyi jogállásával. A leglényegesebb kedvezmény bizonyos járandóságoknak az egy összegben való egyetemleges meghatározása volt, hiszen a belváros lakói mentesültek a robotnak nevezett jobbágyi szolgáltatásoktól, arról nem is beszélve, hogy ezeket az összegeket több évre előre határozták meg, így a lélekszám növekedésével az egy főre eső adók folyamatosan csökkenő terhet jelentettek. A városi önigazgatásnak az a formája, amelyet a transactio előírt, a belváros lakóinak helyzetét hasonlatossá tette a szabad királyi városok lakóinak helyzetéhez. Külsőség ugyan, de a városfalak megléte és azok fenntartása is a szabad királyi városokéhoz volt hasonlatos. Ez a jogforrás az egész, még hátralévő feudális korszakban 9 10 11 12 13 Szederkényi, 1891.21. p. MNL. HML. XII.3. a.) (= Egri Káptalan Magánlevéltára. Az Egri Érsekség Gazdasági Levéltára.) 330. sz. Ld. 7. sz.jegyz. Ld. 7. sz.jegyz. Ld. 7. sz.jegyz.
