Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában 39 hangsúly sokkal inkább a közös keresztyén összefogás felé tolódott el. Ezzel párhuzamosan pedig a liberális teológia - mely, mint láttuk, a protestáns unió szálláscsinálójának szerepét vállalta magára - napjai is leáldozóban voltak. A teológiai paletta pedig, akár a Luther-kutató Masznyik Endrére, akár a történelmi kálvinista Sebestyén Jenőre gondolunk, új, a konfesszionális identitások megerősítését sürgető irányzatokkal egészült ki, melyek saját felekezeti önazonosságuk érdekében bírálták az uniós törekvéseket. V. Összegzés A fentebbiekben láthattuk tehát a magyarországi protestáns egységtörekvések több mint százéves történetét. Az alábbiakban pedig megpróbálom összefoglalni az uniómozgalommal, annak hátterével és céljaival kapcsolatos legfontosabb megállapításokat. Először is nagyon fontos, a szakirodalom által eddig szinte figyelemre sem méltatott tény, hogy a protestáns unió iránti vágyakozás, mint láttuk, a 19. század második felében néhol hevesebben megnyilvánuló sajtóvitában, néhol csak a múltba vagy a jövőbe merengő írásokon keresztül, de egyértelműen egészen az első világháború végéig kitapinthatóan jelentkezett. A protestáns egység iránti vágyakozás a magyarországi protestantizmus 19. századi jeles képviselői, vezetői közül nagyon sokakat mozgatott, illetve ihletett meg. Ez a tény, tekintettel arra, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlásával egyszerre szinte teljesen megszűnt a protestáns unió emlegetése is, önmagában is figyelemreméltó. A protestáns uniómozgalom története tehát egy olyan vizsgálati területe lehet a hosszú 19. század magyar protestáns egyháztörténet-írásának, amely alkalmas arra, hogy egyetlen - az egész korszakban jelen lévő - kérdésen keresztül magával a magyarországi protestantizmussal kapcsolatosan tudhassunk meg új információkat. Összegzésemben röviden arra a két kérdésre keresem a választ, hogy mi is volt a protestáns uniótörekvések mozgatórugója, egyáltalán mi volt a távlatos célja vele azoknak, akik a különböző időszakokban felvetették, illetve mi volt ugyanakkor az, ami megakadályozta az egység megvalósítását. A fentebb taglaltak alapján egyértelműen úgy tűnik, hogy az egész protestáns uniómozgalom alapja — még ha a kimondott célkitűzések egészen másról is beszéltek - egy sajátos teológiai látásmód volt. Már a reformkori próbálkozások, majd pedig később akár Bánó József, akár Sztehlo Kornél, akár Réz Mihály esetében a liberálisnak nevezhető teológiai gondolkodás volt a közös nevező. Az uniót támogatók számára a felekezetek közötti teológiai különbségek, dogmatikai ellentétek megváltoztatható, sőt az unió megvalósítása céljából egyenesen kiiktatandó tényezők voltak. A különbségek csupán mindennek a módjára vonatkoztak. Voltak, akik nyomást alkalmaztak volna, határozatilag törölték volna el a kérdéses hittételeket, mások azonban mindezt az időre és a belátásra bízták volna. Mindkét csoport meg volt azonban győződve arról, hogy a teológiai gondolkodás állandó fejlődés alatt áll, és a következő lépcsőfok éppenséggel az általuk vizionált közös protestáns identitás, és ezáltal a közös protestáns egyház kiépítése lenne.
