Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
20 Egyháztörténeti Szemle XVIII/4 (2017) nyékét. 9. Folyamodjanak közösen az államhoz megemelt támogatásért. 10. Közösen harcoljanak a tábori lelkészek ügyében. 11. Nem protestáns intézetekben folytatott vallástanítás ügyében legyen közös eljárás. 12. Egységesítsék a fegyintézetekben folyó lelki munkát. 13. Helyezzék közös alapra a püspökök egyházjogi helyzetét. 14. Horvát-Szlavónország protestánsainak gondozása. 15-16. Közösen kezeljék a gyámügyet és a patrónusi kérdéseket. 17. Protestáns tanulmányi alap létrehozása. 18. Az erdélyi szász egyházrész egyesüljön előbb a magyar evangélikus, majd pedig a közös egyesült protestáns egyházzal. 19. Mondja ki a két egyház, hogy az unitáriusokat is protestánsként elismeri, illetve velük is egyesülni óhajt. 20. Lépjenek fel közösen az elkeresztelési rendelet miatt keletkezett országos vitában.65 A Protestáns Közös Bizottság végül nem fogadta el - erős református nyomásra - a döntési jogkörrel is felruházott vegyes bizottság eszméjét. Az evangélikus küldöttek nagyobbik része a hittani egységre is kiterjedő uniót elvetette, viszont az állammal szembeni közös fellépés, illetve a szórványmunka terén támogatta a szorosabb kapcsolatok kiépítését, ez utóbbira már a református küldöttek is hajlandónak mutatkoztak.66 A korabeli sajtóban megjelent reflexiók szemlézése viszont alkalmat kínál arra, hogy felmérjük az uniós tervek hatását. Andorka Gyula már 1891-ben a következőképpen reagált a szlovák oldalról érkező vádakra: „Habár a két protestáns egyház és annak tagjai között a testvéries érzület megszilárdítását a Protestantismus egyetemes érdekei, a haladás s szabadság eszméinek megvédésére s fejlesztésére nagyon fontosnak tartjuk: mégis úgy hiszem, hogy egy két rajongón kívül alig van valaki, a ki a dogmatikai unióra gondolna. E kor nem alkalmas dogmák creálására, ily törekvés csak a további szakadásokat idézné elő. De annyi bizonyos, hogy ha valamikor a teljes unió bekövetkeznék, ezt siettetni fogja Mudron és Dula67 iránya és szereplésüknek meggondolatlansága.”68 Az Evangélikus Egyház és Iskola hasábjain mások is kifejtették, hogy teljesen alaptalan a protestáns unióval riogatni a szlovák híveket. Az egyik névtelen cikkíró szerint az unió most talán még távolabb van a megvalósulásától, mint bármikor korábban. Szerinte a reformátusok sem nagyon akarják, ráadásul mindenki tudja, hogy csak szétszakítaná az evangélikus egyházat az erőltetése.69 65 bánó, 1892.393-395. p. 66 Referens: Evang. egyházunkat a ref. testvérekkel közösen érdeklő ügyekben a zsinat által kiküldött bizottság. In: Evangélikus Egyház és Iskola, 1892. 50. sz. 425-426. p., Kertész Botond: Református-evangélikus együttműködés Pest-Budán, majd Budapesten (1791—1950). In: Reformátusok Budapesten. II. k. Szerk. Kosa László, Bp., 2006. (továbbiakban: Kertész, 2006.) 1315-1316. p. 67 Michal Mudron (1835-1887), pozsonyi ügyvéd, a szlovák nemzeti mozgalom emblematikus alakja. Komoly politikai publicisztikai tevékenységet fejtett ki. Matús Dula (1846-1926) pedig egyszerre volt a szlovák nemzeti párt egyik vezetője és az evangélikus egyház aktív munkása. 58 Andorra Gyula: Visszhang a dunáninneni kerületi gyűlésre. In: Evangélikus Egyház és Iskola, 1891.17. sz. 138. p. 69 Ddü: Zsinatolásunk. In: Evangélikus Egyház és Iskola, 1891. 23. sz. 185-186. p.
