Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 4. szám - TANULMÁNY - Szász Lajos: A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában
A protestáns uniómozgalom története a dualizmus korszakában 13 ,Abban a meggyőződésben élt, hogy ha közvetíti és átülteti hozzánk a külföldi modern theologiai kritika kérdéseit, ha megittasítja tanítványai és olvasói lelkét a modern theologia problémáival, akkor majd új élet kél az egyházban, nagyobb lesz az érdeklődés, kevesebb a közöny, jobban megértik az emberek egymást, kevesebb lesz a széthúzás, és ha mindenik protestáns egyház enged a maga merevségéből, lesz unió, valóra válik várva várt és nagy munkával előkészített eszménye.”30 Ballagi tehát távlatos célokat dédelgetett a teológiai jellegű párviadalon túl. Meglátása szerint elsőként azt az akadályt kell elhárítani az útból, amelybe már az 1840-es években Zay Károlyék bicskája is beletört. Optimista becslése szerint, ha az egész református (vele párhuzamosan haladtak volna az evangélikusok is) egyház ugyanolyan, a konfesszionális jegyektől lecsupaszított, liberális teológiai platformon helyezkedik el, akkor már készen állhat nem csupán az evangélikus, hanem akár az unitárius felekezettel történő egyesülésre is. Ezt a nézetet táplálta a liberális teológiai irányzatra egyébként is jellemző fejlődéshit. Hittek abban, hogy a hittani nézetek, gondolatok állandó és szükségszerű fejlődésen esnek át. Ehhez hasonlóan a felekezeti széttagolódás alacsonyabb fejlődési fokáról is szükségszerű, és a megállíthatatlan fejlődés eredménye a nagyobb egységek felé haladás.31 Azonban tudták, hogy fokozatosan kell haladni. Ballagi egyik fegyvertársa, Farkas József pesti teológiai professzor terveiről írta nekrológjában Szőts Farkas a következőket: „Szervezetileg egyesíteni az öt egyházkerületben öt felé sántikáló magyar reformátusságot, hogy kifelé tekintélyesebb, bent erőteljesebb legyen. A szervezetben egységes reformátusságot azután irodalmi, egyháztársadalmi és egyházpolitikai unióba forrasztani a testvér evangélikus egyházzal, hogy közös nagy czélokra egységesen működhessék a múlt közös szenvedései és a jövő nagy feladatai által különben is egymásra utalt kálvini és lutheri két egyház.”32 A folytonosság jegyében az sem véletlen talán, hogy máshol a protestáns unió eszméjét ugyancsak Szőts „a Zayak, Székácsok, Törökök és Ballagiak hőn ápolt eszményeként” aposztrofálta.33 34 Ennek jegyében, a vallás megreformálásának céljával, alapította meg Ballagi 1871-ben Kovács Alberttel, pesti professzortársával a már említett Protestáns Egyletet is, amelynek unitárius tagjai is voltak.'» Küzdelmük azonban a tiszántúliak merev ellenállásán elbukott. Az egész protestáns táborra kiterjedő unió lebegett a szemük előtt, de végül majdhogynem a református egyház szétszakadását idézték elő. Ez utóbbit sikerült ugyan elkerülni, azonban csak olyan áron, hogy a teológiai különbségek feszege3° Kenessey Béla: Egy kis emlékezés. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1907.1. sz. 4. p. 3‘ MÁRKUS Jenő: a liberális szellem a református egyházban. A magyar református liberális teológia. Bp., 2005. (továbbiakban: MÁRKUS, 2005.) 65-68. p. 32 Szőts Farkas: Farkas József. Nekrológ. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1908. 51. sz. 813. p. 33 Sz[ŐTS] F[arkas]: Az evangélikus zsinat harmadik ülésszaka. In: Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1893. 7. sz. 97. p. 34 MÁRKUS, 2005.123-129. p.
