Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - BESZÁMOLÓK - Csermelyi József: A reformáció útjai. A Mika Sándor Egyesület műhelykonferenciája
160 Egyháztörténeti Szemle XVHI/3 (2017) nyal egyéni döntések következtében maradhattak a Tiszántúlon katolikus szigetek. Az utolsó előadó, a 17. századi vitézlő rendet kutató Arató György, a konferencia szervezője volt, aki a főúri reformáció és a konfesszionalizáció kérdéskörével foglalkozott, részletesen ismertetve Wolfgang Reinhard és Heinz Schilling - a nap során többször előkerült - elméletét. (Az előbbi alig több mint egy héttel korábban személyesen tartott nagysikerű előadást Budapesten a konfesszionalizációs paradigma történetéről és létjogosultságáról.) Az előadó emellett kitért Elias udvartörténeti modelljére is. A magyar viszonyokat tekintve fontos, hogy a budai királyi udvar megszűnésével a főúri udvarok jelentősége megnőtt, ezért kutatások indultak meg például a Batthyányak, a Homonnai Drugethek, az ecsedi Báthoryak és a főpapi udvarok udvartartásának feltérképezésére. Előadásának alaptézise szerint a magyarországi főúri udvarkutatást lehetővé tévő forrásanyag kezdetei egybeesnek a konfesszionalizáció kibontakozásával, vagyis a 16. század végével. Az előadó fölhívta a figyelmet arra, hogy a reformáció hőskorának alapvető társadalmi, politikai, mentalitásbeli és katonai problémái a vallás (konfesszió, relígió) nyelvén artikulálódnak és ennek fogalmi körében csúcsosodnak ki, illetve vizsgálhatók, ezért a reformáció máig sokszor dogmatikus indíttatású kutatása sem tekinthet el a 16-17. századi társadalmi berendezkedés differenciált vizsgálatától. Az előadásokat követő fogadás alkalmat biztosított a kötetlen szakmai beszélgetésre. A műhelykonferenciáról videófelvétel készült, amely a tervek szerint hamarosan elérhetővé válik a világhálón. (ism.: Csermelyi József)
