Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Hantos-Varga Márta: Kísértő téveszme vagy kreatív megoldás? Katolikusok és baloldaliak összefogásának igénye az 1930-as évek elején Magyarországon és Franciaországban

Katolikusok és baloldaliak összefogásának igénye az 1930-as évek elején 101

két cikkére koherens logikai ív megrajzolásával válaszolt. A napi politika tanulságaiból kiindulva - előtérbe állítva Ausztria utolsó hónapjainak, az „ausztro-fasizmusnak”, Dollfuss kancellár rendi államának krónikáját, így a szervezett munkásság 1934. januári-februári felkeléseinek leverését - kétségbe vonta, hogy a katolicizmus a szabad gondolat „mentsvára” lenne, s azt is, hogy az Egyház „szociális irányú, társadalomformáló hatalommá” válhatna. Nem mellékes, hogy ugyanez év tavaszán Ries István egy jeles szakcikkben'9 elválasztotta egymástól a XI. Pius pápa Quadragesimo Anno kezdetű körlevelében* 20 társadalomszervezési elvként megjelenő hivatás- rendi organizációt az arra hivatkozó osztrák keresztényszocialista kormány ténykedésétől.

„A keresztény rendi szervezet nem államszervezet, hanem társadalmi szervezet. Az emberek önkéntes egyesülésén alapszik, tehát ellentétben van a diktatúrával. Nem azonos az állammal, tehát ellentétes a totális állam gondolatával [...] nem jelenti az egyesülési jognak a megszorítását, sőt, az enciklika eszméjével ellentétes a szabad szervezkedésnek a meggátlása és megakadályozása. így, amikor az osztrák kormány a keresztény állam megszervezése címén a szocialista munkásság szakszervezeteit feloszlatja: a legsúlyosabban vét a pápai enciklika ellen.”21

Ignotus Pál megjegyzései nem ellenségesek, „voltaireiánus szíve” nem gátja a keresztény tézisek respektusának. Azonban félti azt az „európai életkeretet és civilizációt”, azt az „egyetemességre törekvő szellemet”, melynek szülötte „a marxista ugyanúgy, mint Szent Tamás híve, bármilyen paradox legyen is ez a rokonság”. Ezt a közös örökséget ostromolja most a „törzsi és kaszti partikularizmus”, a „falkai sovinizmus”, s a publicista inkább keserűen, mint bántóan sorolja - mellőzve Ignotus Hugó és Ries István perspektíváját - kételyeinek okait. Nem képes elszakadni a „feudális és nagytőkés érdekeket kiszolgáló”, antiparlamentáris Ausztria oly közeli és konkrét példájától, egyúttal Innitzer bécsi hercegérsek „diktatúraIstván: A szociáldemokrata párt története, 1933-1944. Bp., 1980. (továbbiakban: Pintér, 1980.) 16-17., 26. p. Mig Ignotus Hugó nagybetűvel jelölte az Egyházat, Ignotus Pál és Mónus Illés kicsivel.

"> Ries István: A keresztény rendi állam. In: Szocializmus, 1934. 1. sz. [április] 30-36. p. (továbbiakban: Ries, 1934.) A szerző katolikus társadalomtudósok és morálteológusok (Oswald von Nell-Beuning, Josef Pieper, Johannes Messner) könyveit is felhasználta tanulmányához, ami sajátos értéket kölcsönöz munkájának.

20 XI. Pius pápa (1922-1939) 1931. május 15-i keltezésű körlevelének (Acta Apostolicae Sedis, XXIII. 177-228. p.) horderejét nem kizárólagosan az ún. „hivatási rendek” [ordines] ajánlása adja. A szubszidiaritás elve és a „szociális igazságosság és szeretet” fogalma a 2. világháború utáni nyugat-európai kereszténydemokrata pártok gazdasági programjában meghatározó szempont lett. Az enciklika létrejöttének körülményeiről az egyik legkiválóbb összefoglalás: Droulers, Paul: Le pere Desbuquois et l’Action Populaire, 1919-1946. [Gustave Desbuquois és a Népi Akció, 1919-1946] Paris, 1981. Tome II. (továbbiakban: Droulers, 1981.) 152-158. p. A bőséges jegyzetapparátus további kutatást tesz lehetővé.

21 Ries, 1934.33. p.