Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
88 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) neve szerepel: az első Sámuel 1857 januárjában, a második Sámuel 1857 decemberében,268 * Vince 1860-ban született Farkas Zsuzsanna és Ürmösi Sándor gyermekeként.2ft9 Különös, hogy 1864-ben úgy emlegetik, mint akinek négy gyermeke van, holott egyetlen halotti anyakönyvben270 sem tűnt fel valamelyik gyermekének a neve. A gyermekek édesanyja, Farkas Zsuzsanna 33 évesen, nem sokkal Nyomátra érkezésüket követően, 1863. szeptember 22-én hunyt el szárazbetegségben.271 Bár új házassága sem szerepel a nyomáti esketési anyakönyvben,272 mégis 10 hónappal később (1864 júliusában) már a harmadik feleségétől, Szombatfalvi Lídiától való elválását hagyja jóvá a papi törvényszék, mivel bizonyítottnak találták a feleség részéről a parázna életmódot.27» Nem sokkal később, 1865 márciusában Farkas György esperes Ürmösi Sándor újabb szerencsétlen házassági kísérletéről tudósít. Ekkor egy nyomáti származású, Marosvásárhelyen szolgáló cselédlányt szeretett volna feleségül venni úgy, hogy a lánynak nem volt szülői belegyezése, amit Ürmösi azzal indokolt, hogy nem tudta előre a lány válaszát. Farkas György ekkor a szabálytalanságokon felháborodva nem adta össze őket, amikor pedig az újabb időpont elkövetkezett, a lány nem ment el az esküvőre. Farkas György ekkor így summázta Ürmösi életét utolsó házassági kísérlete kapcsán: „Ilyen az ő egész élete, boldogtalanság, hebehurgyaság.”274 A püspöki iratokban található, Ürmösi gyermekeinek neveltetésével kapcsolatos elszórt adatok alapján Ürmösi nem igazán tűnik gondos apának. 1864-ben, Nyomáton a már korábban említett egyik legfőbb vádpont az volt ellene, hogy saját gyermekei nevelésére is képtelen, amit többek között az bizonyít, hogy Margit lányának azt üvöltötte, hogy „Krisztus kurvája”. Marosi Gergely már idézett levelében arról számolt be, hogy a koszos gatyás gyermekben nem ismerte fel a papfiút. Árkosi Dénes pedig leveleiben vissza-visszatérő módon féltette a gyermekeket, s csupán abban bízott, hogy Ürmösi Sándor testvére, Sámuel felkarolja és felneveli őket. Ez azonban feltehetően nem valósult meg. A gyermekek közül egyedül a legnagyobb fiú, Móric sorsát ismerjük. Apja Csekefalváról való távozását követően, az 1868-as unitárius népesség-összeíráskor már 18. évében járó fiú a 268 A két Sámuel egészen biztosan nem azonos, mivel minden feltüntetett adatuk (a szüleik nevén kívül) eltér. Ami meglepőbb, hogy a halotti anyakönyvben nincs nyoma az először született Sámuel halálának. j6‘j HmÁLt. Tordátfalva, anyakönyv / Keresztelés. 2V-3, 3V-4,5V-6. p. 270 A halotti anyakönyvek közül csupán a verespatakit és a csekefalvit nem láttam, utóbbi ekkor még nem jöhet szóba, előbbi pedig azért irreleváns, mivel a feltehetően ott született fiúkról tudható, hogy Székelykeresztúrra még beiratkoztak, tehát ha elhunytak volna, az csak a beíratást követően történhetett. 271 MmÁLt. Nyomát, anyakönyv / Temetés. 97V. p. 272 MmÁLt. Nyomát, anyakönyv / Esketés. 66v-68. p. 2?3 Vö. A Főtisztelendő Ur távollétében feljött váló perek (Elláttattak oct. 8. 1864.) 8. sz. alatt: Ürmösi Sándor és Szombatfalvi Lídia. - MUEKvGyLt. UP Iratok, 1864.; Főpapi törvényszék Jegyzőkönyve 1858-1869. 55. sz. - MUEKvGyLt. 274 Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1865. március 13.
