Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
84 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) kát teszen, mert a keresztúri korcsomákon lerészegedve hol idegen szekeresek, hol éppen csekefalvi reformátusok által vitetik haza, kikközül az idegenek nem tudván, hogy Csekefalván melyik a mii papi lakunk, tovább szekereztetik, a honnan asztán saját halgatói szálittyák vissza, ekívül a jo báttyátol kapott ajándékokból mámoros kedélyei némely darabokat másoknak ajándékozgat, sőt már előre másnak Ígéri azért, hogy az a papi telken levő veteményezőt neki fel ássa. Ilyen s ezekhez hasonló eszélytelen dolgai miatt csak nem a teljes eklézsia s még azokis kik őtet megválasztották volt, nagyszerűen fellázadtak ellene, s annyira vitték e dolgot, hogy mielőtt a Püspöki leiratot vele közölhettem volna, észre véve valami titkos úton hogy Urmösi Sándor rendes papjokká van kinevezve, máinapon hozzám egy reclamatiot adtak bé, melyet tisztelettel idezárva küldök a Főtisztelendő Püspök Úrhoz a végett, hogy ebbölis láthassa ezen ügy válságos állását.”* 2 *^ Árkosi szerint ezek után látszólag két lehetőség közül lehet választani, de gyakorlatilag azt, hogy a választásra és a püspöki kirendelésre hivatkozva Urmösi Csekefalván maradjon, egyáltalán nem tartja helyes döntésnek, mivel „erős eklézsiával állunk szembe, s a mi hiveink többen azzal fenyegetőznek máris, hogyha Ürmösi Sándorral büntetjük meg őket, kéntelenek lesznek vagy át állani a más eklézsiához, vagy a templom ajtóját bézárni, és pap nélkül maradni”.248 Ezért ő inkább azt javasolja, hogy a püspök nevezzen ki egy bizottmányt, akik az ügyet kivizsgálják (ezzel is időt lehetne nyerni), s hátha közben megváltozik a hangulat, végső esetben pedig döntésre kell vinni a kérdést, de számára is félő, hogy ez nem végződhet Urmösi maradásával. S még hozzáteszi - ami az Ürmösi ügyeivel foglalkozó espereseknél most már szinte bevett formula hogy „sok nehéz kérdéssel küzdöttem meg eddigele, de énnél nehezebbet még nem ismertem, úgyhogy ha e bajnak rósz következései lennének akkor szeretném Esperest nem lenni”.2« így hát május 5-én megjelent Csekefalván a vizsgálóbizottság, név szerint: Pakot István, felügyelő gondnok, Török Sámuel, székelyszentmihályi pap és Marosi Gergely, székelykeresztúri tanár. Először megpróbálták elérni, hogy fogadják el „a szerencsétlen embert”2®0 legalább egy évre, akár csak félkepére is, de a csekefalviak egy emberként kijelentették, hogy „semmi feltétel alatt - s nem egy évre, de egy napra sem fogadhatják-el, azon okból, hogy ismeretes, helytelen és a papi hivatallal nem csak öszve nem illő, de a botránkozásig ellenkező élet módját nem hogy javittaná, sőt abba foljvást merül belé”.2®1 Emellett az emberek előhozzák azt is, hogy amióta ők élnek, ebben a faluban rendes pap még nem szolgált, hanem mindig csak „máshonnan eltenni való pappal nyomorgott” az eklézsia, ezért olyan papot szeretnének végre kapni, akivel „megújulásnak indulhatnának”. így új választást kezdeményeztek, és a jelen lévő mind a 28 személy arra voksolt, hogy deákot kérnek, közülük is leginkább szeretnék Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Rava, 1867. április 16. 248 Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Rava, 1867. április 16. Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Rava, 1867. április 16. 28° Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Rava, 1868. május 6. 25* Pakot István, Marosi Gergely és Török Sámuel Kriza Jánosnak. Csekefalva, 1867. május 5.
