Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
Urmösi Sándor életpályája II. 81 II. Részegsége miatt nadrágába és lábra valojábais225 sokszor belégazolko- dik.226 III. Minden napi részegsége miatt, hétköznapokon soha, égyszerse temp- lomoz - Vasárnápi és innep napokon is botrányoson, hijjányoson, és részegen. IV. Részeges volta még a kisdedek megkereszteléséreis, vagy képtelen, vagy botrányos. V. Részegeskedése miatt sem születtek, sem kereszteltek, sem pedig halottak protocollumait nem viszi, mit viszenis, rendetlenül. VI. Az iskolás gyermekeket feljártatja ugyan; - de részegsége miatt soha égy betűre se tanítja, még figyelmet sefordit réájok. VII. Mindenit elvesztegette, megitta - s mi értéktelensége maradott, aztis vesztegeti és iszsza. VII. Mosdatlan, piszok, doncs, szennyes, mucskos, koszos ember, - elany- nyira, hogy soha megmosdani se szokott - Miért mű idvezülendő lelkünkre esküszünk: hogy kezéből Úrvacsorát soha veszünk, - s ha legtováb jelen 1865k évi Aprilis 24k napjáig Megyénkből el nem rendelődik és einem űzetik - Mű égyesitett erővel kétségtelenül a papi lakból gyalázatoson kihánnyuk és a Templom kolcsát, s minden égyházi béfolyhatást tölle örökre megtagadunk.”22'’ Farkas György ekkor levelet ír Ürmösi Sámuelnek, előadva a panaszokat és remélve, hogy ha a „szerencsétlen ember” kenyér nélkül marad, ne másnak tulajdonítsa azt, csak „szerencsétlen gondolkozású testvérének”.228 Kriza János levele szerint Ürmösi „jó lelkű bátyja a könyekig elérzékenye- dett szívvel olvasta s hallotta az ő magaviseletét s azáltal előidézett sorsát - s azt mondá, hogy kieszközli a szebeni országos tébolydába való felvéteté- sét, hol biztosan és józanul élhet aztán.”229 Bár - mai értelemben - őrülésről nem valószínű, hogy szó lehetett280 Ürmösi esetében, meglehetősen szélsőséges megnyilvánulásai lehettek ekkor már - különösen a papi tisztéhez képest, ezért a tébolydái elhelyezés is inkább a tekintetek elől való elzárást és a felügyelet alá vonást jelenthette volna. Farkas György április eleji levelében arról számol be, hogy „a minap [...] égy késsel megakarta magát ölni, csak égy ember és a Sido akadályozták meg ezen szándékában. S aztán a Gondnok strását rendelt melléje, hogy azt ne tégye , tehesse [...] No de beteg biző testben lélekben, még pedig úgy, hogy több idötül fogva semmi kötelességét nem tudja folytatni.”281 Kriza válaszában megerősíti az esperes szavait: „Ürmösi Sándor oly nyomorult állapotba jut [-] [meljyben könnyen történhetik öngyilkos228 lábravaló: ’hosszú, férfi alsónadrág, gatya’ 226 belégazolkodik: tájszó ’belecsinál, belepiszkol’ 227 A nyomáti hívek Farkas Györgynek. Nyomát, 1865. március 20. 228 Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1865. március 22. 229 Kriza János Farkas Györgynek. Kolozsvár, 1865. március 30. - MUEKvGyLt. FGyl. 280 Az őrültség kérdéséhez: Kövér György: Hős - zavarban. (Lovassy László megőrülése és szabadulása.) In: História mezején. A 19. század emlékezete. Tanulmányok Pajkossy Gábor tiszteletére. Szerk.: Deák Ágnes - Völgyesi Orsolya. Szeged, 2011. 127-140. p. 281 Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1865. április 5.
