Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
78 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) tyánkot sem képes el mondani, külön[?] ha meg akad azzal mindent fel hagy s kijö a Templomból s kün még ráadásul azt mondja a szentyit a Miatyánknak, már azt is el kezdettem felelyteni — az ilyember nem érdemel Tiszteletes nevet.” Vádolják még paráznasággal, dorbézolással is, majd panaszukat ezzel a konklúzióval zárják: „égy hangulag kimondható az egyebet ivásnál és Erkölcstelenségnél semmit sem gyakorol, [...] azonban az Eklésia jovait egeti posztitja már a telek pusztán maradót - mert a kepe csak addig az övé mig kezéhez kaphatja - az égybe el adja.” A felháborodás mértékével látszólag nehezen összeegyeztethető Ürmö- si nyugodt, rövid válasza, ami szerint: „senki semmit sem tud rolla [ti- a bevádolásról — Sz. A.] igy mint érvénytelen ügyet méltoztat félre tenni, azonba a magam igazolása mentői hamarább le fog menni ha egességem here[!] fog jöni.”21? December 2-án érkezik Nyomátra Győrfi Sándor, szentháromsági és Gyöngyösi Dénes, nyárádszentlászlói lelkész annak érdekében, hogy az ügyet kinyomozzák és a feleket meghallgassák. Megállapítják, hogy Ürmösi Sándor nem beszélt az emberekkel, nem hívott össze megyegyűlést, így sem ő a falu véleményét, sem ők a vádjaikra írt feleletét nem ismerték. Bebizonyosodik emellett, hogy a csatolt aláírások valódiak, „a megye gyűlésében minden tag egyhangúlag arra nyilatkozott, hogy a Tiszt ur elázott részegessége s erkölcstelen magaviseleté miatt sem isteni tisztelettartásra sem gyermektanitásra nem képes. - ezt látva s megjobbulását nem remélve - mindnyájon felfogott kezekkel és nagyon megilletődve istenre kérének bennünket, miszerént lennénk munkások abban, hogy a pap aafia innen való elmozdítása a t. visgálo szék által a lehető leghamarább vetetőd- jék igénybe.”* 218 * Farkas György az ügy kinyomozásával kapcsolatban két levelet küld Krizának, az elsőt december 4-én, amely a hivatalos változatát tartalmazza az esetnek, a másodikat egy nappal később, amelyben még közvetlenebb hangon festi le az eseményeket és azok hátterét. Ebből derülnek ki az előzmények is, miszerint Farkas György Ürmösi kinevezését követően próbálta rábírni, hogy hagyjon fel eddigi életmódjával: „mindeneket [?] eleibe raktam, elmondottam, hogy csak nagy bajjal tudtam reá venni az Ekklésiát bár két évig való elfogadására, eleibe raktam, hogy az örvény szélén áll, s magától függ abba berohanni, vagy boldogulni, elmondottam, hogy érdemes testvérét ne szomorgassa, s ne kényszerítse szégyelleni őtet, mind hiába.”2‘9 Farkas György első levelében azzal indokolja a vizsgálószék kiszállása helyett a két pap Nyomátra küldését, hogy az időjárási viszonyok miatt az út járhatatlan volt és a híd is „elromlott”. Második levelében pontosítja a helyzetet: „hivatalos levelemben nem fejezhet2,7 Gyöngyösi Dénes küldi Ürmösi válaszát D betű alatt: Ürmösi Sándor válasza Farkas Györgynek és a vizsgálószéknek. Nyomát, 1864. november 30. - MUEKvGyLt. UP Iratok, 1865. 218 Győrfi Sándor és Gyöngyösi Dénes Farkas Györgynek. Nyomát, 1864. december 2. - MUEKvGyLt. UP Iratok, 1865. 219 Farkas György Kriza Jánosnak. Szentgerice, 1864. december 4. - MUEKvGyLt. UP Iratok, 1865.
