Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
Ürmösi Sándor életpályája II. 55 1868-ban az unitáriusok száma 82.^ Feltehetően a század közepére a másik két filia elvált tőle, azért írhatta 1865-ben Árkosi Dénes, Keresztúr köri esperes, miszerint „Bordossal cserét tenniis bajos, mert oda csak büntetésből lehet valakit rendelni.”79 80 1847-ben pedig, amikor egy családos lelkészt próbáltak kinevezni Bordosra, az illető megismerve a bordosi állapotokat, visszakozott, „félvén, hogy sok apró gyermekével ott egészszen elfog pusztulni”.81 Ürmösi Sándor Bordoson töltött három évéről szinte semmilyen adatunk sincsen, aminek az is az oka, hogy ekkor zajlott le a szabadságharc. Arról, hogy Ürmösi Sándor részt vett volna a forradalomban (ahogy arról nem egy unitárius lelkész esetében tudunk), nincs adatunk, de majdnem biztosra vehetjük, hogy nemcsak nem vett részt a harcokban, de eklézsiájából is elmenekült a legzavarosabb időkben.82 * Erről röviden maga tudósít 1849. februári levelében, ahol kéri más állomáshelyre való elhelyezését, mivel - ahogy írja „tovább Bordosi ekklésiánkban Sz. György napon túl lelkészkednem sem kedvem, sem akaratom. Nem azért, mintha csekélly jövedelmiért ne tehetném azt, mit a Statusom kedvéért, sőt parancsábul is tönnöm kellene; de méltóztat tudni, hogy a múlt Ev zavaros szakaiban házam két Ízben rabol- tatott ki, melly alkalommal több 26 véka gabonám, és egyébb kisseb jovaim ellőttek, mellyekért pert is kezdettem, de égyszer borús világunkért, és azért, mivel saját híveim cselekedték félben hagytam, más alkalomra várakozva. Az Novemberi elfutásom esetével semmi ellentől, mint csak híveimtől vallottam károkat. Velek perelni nem akarok, hogy azt tegyem, nem tanácsos. Könyörgöm hát aláson a Tisztelendő Esperes urat, méltóztat óly lelkesen ajállani más megyébe léphetésemet a Fő Tisztelendő Püspök urnái, hogy illy okaim mellet szabadulhassak azon hívek körébül, kik közöt semmi ösztön bennem továb hivataloskodni.”83 79 Az unitáriusok név és lélekszám szerinti összeírása, 417-419. p. - MUEKvGyLt. 80 Árkosi Dénes Kriza Jánosnak. Rava, 1865. március 25. 81 Inczefi József Székely Sándornak. Ders, 1847. március 3. Ennek ellenére utóbb, Ürmösi Sándor után az ezt a nyilatkozatot tevő Lövétei Elek lett a bordosi lelkész (1850-1856). Ld. Geréb, 1943. 137. p. Hogy azután valóban nem volt könnyű ott a családjával megélnie, jelzi, hogy 1851-ben kéri a püspököt, hogy mentse fel a papszentelésen való megjelenés alól, mivel körülményei „igen vékonyak - a kellető szükségekre teljességgel pénzem nem vala, s papi ruháimra néztis úgy állok, hogy egy oly fényes gyűlésbe, a Kolosvári szent Synatra, minden törekvésem mellett sem léve képes megérkeznem, s megjelennem [...] fel szenteles nélkülis tudok ugyan szentül élni, Bordoson, s egyebüttis Hivatalt folytatni.” Lövétei Elek Székely Sándornak. Bordos, 1851. augusztus 28. A felszentelt papok matrikulájában Lövétei Elek neve sem ekkor, 1851-ben, sem később nem szerepel. Ld. Unitárius Egyház Felszentelt Lelkészek Névkönyve. - MUEKvGyLt. 82 Nyilván ez sem egyedülálló a korban. Például a szintén Kriza-gyűjtő Goró Istvánt is kétszer szólítják fel, hogy térjen vissza szolgálati helyére. Azonban mivel más eset nem került elő, olyanra azonban, aki harcolt, fogságba került vagy helyben segítette a szabadságharcosokat, sok példa van, majdnem biztosan állítható, hogy Ürmösi viselkedése volt a kevésbé megszokott (és talán a kevésbé méltányolt is) a korban. Ürmösi Sándor Árkosi Mihálynak. Bordos, é.n. [1849. február 25. k.]
