Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája II.
Ürmösi Sándor életpályája II. 47 unitárius lakosról tudunk,35 ez a szám a század közepére 74 főre,361868-ra pedig 83-ra emelkedik.37 Hogy nem csak a számadatok alapján számított nem túl előnyös szolgálati helynek az adorjáni lévitaság, mutatja Farkas György esperes 1849. októberi levele, amelyben annak a véleményének ad hangot, hogy „azon nyomorult állomás maradna bizonyos ideig ürességben’^8 annak érdekében, hogy így a lévitai jövedelmet néhány évig összegyűjtve, létrejöhetne egy olyan pénzügyi alap, amelynek segítségével már nem kellene nyomorognia az oda kirendelt személynek. Ez azonban nem valósult meg, s 1857- ben Czerjék Pál kisadoijáni lévita a következőképpen írja le szomorú helyzetét: „keserves alapotom elő sorolni, már kilentz évek haladanak el a múlandóság tengerében, míholta az oskolából kijöttem a meljek mind anyi fájdalom nyomorúság és Ínség esztendei valának; főképpen ezen négy utolsók miholta kis Adoijányba vagyok, ahol terhes szolgalatom és terhes munkám és keserves artzám verejtekinek hulatasa által sem vagyok képes elelmemett tsaladom minden napi kenyerétt meg kapni, amikoris pénz fizetés van, alig elég a Császári adóban [...] Oh de bár mindennapi, minden napi [!] kenyerem volna, de ebbennis ngy mertekbe szűkölködöm és tsak nem mindenekben halgatoim is szívtelenek, kiholt a Válás iránti buzgó szivekből, és nints könyoruletéseg lelki keblekben.”39 Ürmösi Sándor esetében azonban - ahogy Vadadban sem - most sem a bér kicsinysége, az eklézsia szegénysége vagy a közösség szívtelensége okozta korai távozását, hanem 6aját maga idézte azt elő. Éppen fél év telt el azóta, hogy Kisadorjánba került, amikor december 4-én az első panaszos levelet 1846. november 20-i keltezéssel benyújtják a hívek - Ürmösi Sámuel,35 * 37 * 39 40 szentháromsági lelkész ellen. Három nappal később (miközben Ürmösi Sámuel is elkészíti a vádakra a válaszát41) a közeli Nyomáton vizsgálószéki gyűlést tartanak. Az erről tudósító Farkas György esperes azonban nem a bevádolt Ürmösi Sámuel miatt érzi szükségesnek hosszú levélben tájékoztatni a püspököt a gyűlésről és az azon előadódott „kedvetlen esetről”, hanem Ürmösi Sándor, a kisadoijáni lévita miatt. Beszámol arról, hogy Ürmösi Sándor nem elégedett meg azzal, hogy ő tanítóként, énekvezérként és imádkozóként lett az egyházközséghez kirendelve, „a Környékben magát mint Pap úgy adja ki, hír és engedelem nélkül temetésekre prédikálni vagy orálni járogat, s így quasi Papi funktiokot gyakorol”.42 Ez önmagában ellenkezett az egyházi kánonnal; ami azonban ennél sokkal 35 Vö. Pap Sándor előző jegyzetben idézett írását. Ez a következő státuszú személyekből állt össze: béradó gazdák (és feleségeik): 13 fő, özvegy férfi: 1 fő, gyerekek: 32 fő. 36 Népszámlálás, 1850. 130-131. p., 56. sz. táblázat. A faluban ekkor az unitáriusok mellett 23 református és 4 görögkatolikus élt. 37 Az unitáriusok név és lélekszám szerinti összeírása I. 729-731. p. - MUEKvGyLt. 38 Farkas György Székely Sándornak. Szentgerice, 1849. október 8. 39 Czerjék Pál Székely Mózesnek. Kisadorján, 1857. január 15. 40 Ürmösi Sámuel az abrudbányai Ürmösi-ágba tartozott, s ahogy arra korábban utaltam, Ürmösi Sándorral valamilyen, nem túl távoli rokoni kapcsolatban állt. 41 Ürmösi Sámuel Farkas Györgynek. Szentháromság, 1846. december 6. 42 Farkas György Székely Sándornak. Szentgerice, 1846. december 9.
