Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Rajki Zoltán: A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata Magyarországon a 19–20. században

20

Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017)

vallási piacon az 1980-as és 1990-es években megjelenő újprotestáns (például Hit Gyülekezete, Golgota Keresztyén Gyülekezet vagy a Biblia Szól Egyház), illetve más nem keresztény irányzatok erősödtek.?0 Továbbra is gyorsan emelkedett a magát felekezetenkívülinek valók aránya.70 71 A hitvalló keresztényekben lassan tudatosul az a felismerés, hogy nem sikerült a rendszerváltást követő szabadságot kihasználni Magyarország rekrisztianizálása érdekében. Az egyházias keresztény szubkultúrában pedig lassan jelentőségüket vesztik (néhány szektás orientációjú felekezet- hez tartozó hívektől eltekintve) az egyszerű hívek számára a felekezeti határok.

A történelmi egyházak és a klasszikus szabadegyházak lényegében megőrizték a korábbi denominációs karakterüket annak ellenére, hogy mindenhol megtalálhatók voltak a befelé fordulást, vagy a felekezeti identitás erősítését szorgalmazó szektás vagy egyházias irányba igyekvő erők.72 Ez pedig elősegítette a korábbi kapcsolatok tovább mélyítésének lehetőségét. A párbeszédet elősegítette, hogy a klasszikus újprotestáns entitásokban a korábban (1950-es évek előtt) a történelmi egyházakból érkező „seekers”-ek kihaltak, és új tagjaik többségét belülről (gyermekeik), vagy pedig a történelmi egyházak névleges tagjaiból nyerik. Ezért a két fél közötti párbeszéd már egyre kevésbé írható le a seekers-dwellers paradigma mentén.

Az együttműködésnek széles skáláját figyelhetjük meg. Szervezeti téren megemlíthetjük a Magyarországi Ökumenikus Egyházak Tanácsa (protestáns egyházak, ortodoxok, illetve metodista, baptista és pünkösdi egyházak), az Evangéliumi Szövetség (egyes újprotestáns entitások, reformátusok, evangélikusok, Új Jeruzsálem katolikus karizmatikus közösség), valamint a Keresztény-Zsidó Társaság (zsidók, reformátusok, evangélikusok, újprotestáns entitások, katolikusok) szerepét. Számos felekezetközi rendezvényt sorolhatunk fel a szokásos imaheti alkalmakon túl, mint az Ez az a nap, vagy a Franklin Graham evangelizációt. A különféle szinten meglévő egyházi fenntartású oktatási intézményekben pedig tanulóként és dolgozóként is jelen vannak a más felekezetekhez tartozók.

A rendszerváltozás kezdetén vallásszabadsági okok miatt a szabad- egyházi közvélemény inkább a liberális irányzatot támogatta, tartva a történelmi egyházak Horthy-korszakot felidéző restaurációjától. Ezt a félelmet erősítették a történelmi egyházakhoz köthető személyek „szektázós” megnyilvánulásai. Utóbbi irányzat hívei azonban háttérbe szorultak az egyhá70 Jehova tanúi létszáma 21688 főről 31727 főre, a buddhistáké 5223 főről 9758 főre, a muzulmánoké 3201 főről 5579 főre emelkedett a 2001 és 2011. között a két népszámlálás adatai szerint.

71 A 2001. évi népszámlálás során a népesség 14,5 %-a, a válaszadók 16,3 %-a (ateistákkal együtt) vallotta magát egyházhoz, felekezethez nem tartozónak. Ez az arányszám 2011-ben 16,7%-ra, illetve 22,9%-ra emelkedett. Ha az ateistákat is beleszámítjuk a 2011. évi népszámlálás felekezeten kívüliekre vonatkozó adataiba, akkor 18,2, illetve 24,9 %-ot kapunk.

72 így például a kisegyházak életében is előfordultak antikatolikus, vagy más történelmi egyházakat bíráló hangok, vagy őket támadó evangelizációs események. Ezzel párhuzamosan pedig egyes történelmi egyházak a hitvédelem alapján bírálják egyes újprotestáns entitások tanait. Ld. pl.: parokia.hu portál stb.