Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Rajki Zoltán: A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata Magyarországon a 19–20. században
A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata 7 jogi következményei miatt tiszteletben tartó, de vallásukat ténylegesen nem gyakorlók növekvő száma. A „szekta-veszély” keltette kihívások megoldására kétfajta reagálási mód alakult ki a történelmi protestáns egyházakban.17 A hivatalos egyház a polemizáló és adminisztratív eszközök igénybevételét sürgette. Ezzel szemben az ökumenikus, belmissziós irányzat a „szekták” megjelenését az egyház belső válságtünetének tartotta. Ellenük való védekezésként pedig módszereik átvételét javasolta. Jó kapcsolatokat építettek ki a hazai és a külföldi szabadegyházi lelkészekkel. Ezen irányzat képviselői a baptisták vallásszabadsági ügyét is támogatták az országgyűlésben. Jó példa erre Papp (Kovács) Gábor országgyűlési felszólása 1876-ban, aki ellenezte az állami közbeavatkozást, és lényegében a „vallási piac liberalizálását” sürgette. „Az eszméknek apostolaik vannak. Meyer Henrik18 saját meggyőződése szerint igazságot hirdetni jár, és az ő saját meggyőződése szerint igaz vallásnak igyekszik híveket téríteni. Nem a terjesztők térítenek, hanem az eszmék. [...] Aki az igazságot terjeszteni akarja, a tudomány fegyverével, az eszmék harcterére kötelessége lépni. Amikor az eszmék egymás közötti harcában kifejlődik az igazság, mindenki csak nyer általa. Amely egyház érvek ellen nem érvekkel, hanem a hatalomnak elnyomó fegyverével küzd, azon egyház elismeri, hogy nincs igazsága, gyenge.”1? Ezen irányzat hívei az egyházukban két tűz közé kerültek. Korszerűbb módszereik miatt az egyház vezetése részéről érte őket támadás, míg az erősödő szabadegyházak éppen azokat a hívő embereket integrálták soraikba, akikre a belmissziói módszerek megvalósításánál támaszkodhattak volna. A belső viták során az állami beavatkozás szorgalmazása mellett egyházi eszközöket is igénybe vettek. így például 1858-ban a nazarénusok pacséri sikereinek ellensúlyozására evangelizátorokat küldtek a környékre. Sikertelenül, mert a nazarénusok el sem mentek a templomba. Úgy vélték, hogy a papból az ördög beszél.20 Más helyeken azonban a hatósági eszközök igénybevételében bíztak. így például Hódmezővásárhelyen a református presbitérium a nazarénus misszió megakadályozása érdekében 1863- ban a hatóságnál feljelentette a mozgalom vezető személyiségeit.21 Ezt követően elfogták a hittérítőt és két segítőjét. Az intézkedés azonban még inkább elidegenítette magától a református egyházból kiszakadtakat.22 * Sőt, a hódmezővásárhelyi nazarénus gyülekezetben a református egyházi elöljárókat kigúnyolták, és a templomot kőkoporsónak csúfolták.28 A kiegyezést követően a magyar kormányzat a történelmi protestáns egyházaknál rugalmasabb magatartást tanúsított a nazarénus (és baptista) probléma megoldásában. Eötvös József 1868-ban lehetővé tette számukra, hogy a születések és halálozások jegyzésére külön anyakönyvi feljegyzéseket készítsenek. A nazarénusok erre nyitottak voltak. A rendelet végrehajtása azonban ellenállásba ütközött az egyházak részéről. Nem vették tudo17 Uo. 18 A korszak baptista vezetője Magyarországon. ■9 Rajki-Szigeti, 2012. 90. p. 20 Kardos-Szigeti, 1988.115-116. p. 21 Kardos-Szigeti, 1988.151. p. 22 Kardos-Szigeti, 1988. 224. p. 28 Kardos-Szigeti, 1988.164. p.
