Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)

2017 / 3. szám - TANULMÁNY - Rajki Zoltán: A történelmi egyházak és az újprotestáns entitások kapcsolata Magyarországon a 19–20. században

4 Egyháztörténeti Szemle XVIII/3 (2017) Az újprotestáns entitások első hívei az 1848-as forradalom előtt (nazarénu- sok 1839 nyarán és a baptisták 1846-ban) jelentek meg Magyarországon. Követői kezdetben katolikus, evangélikus és református családból szárma­zó Nyugat-Európában járt városi iparos legények voltak, akik külföldön megismerkedve új vallásukkal, hazatérvén hétköznapi munkájuk közben terjesztették új hitüket környezetükben. Néhány tucatnyi Szentírás-olvasó, Isten-kereső emberről volt szó, akik összejöveteleiken Bibliából olvastak és református zsoltárokat énekeltek. Kis létszámuk miatt nem keltették fel sem a történelmi egyházak, sem a hatóságok érdeklődését 1849 előtt. A katolikus családból származó, nazarénus hitre jutó Hencsei Lajos esete azonban rámutat arra, hogy egy korabeli vallási kereső milyen egyházi fogadtatásra számíthatott. Bertalan Ferenc esperesnél feljelentették ugya­nis bibliaolvasás miatt. Az esperes, tudomást szerezve új hitéről, magához hívatta, és „sűrűn záporozó szitkait pofonokkal is megtámogatta.”4 Egészen más légkörű beszélgetéseket folytatott Gasparich Kiüt ferences hitszónok­kal, aki barátságosan fogadta. A beszélgetésnek az lett a vége, hogy a fel­nőtt keresztségben ugyan nem értettek egyet, de sok mindenben azonos nézeteket vallottak. Gasparich pedig a beszámolójában elismerően nyilat­kozott Hencsei bibliaismeretéről. „Semmiféle papnak sem tanácsolom, hogy disputációba keveredjék vele, mert úgyis hiába. [...] E szegény fiatal­embert és ennek tudományát s rendíthetetlen hitét elkárhoztatnunk nem lehet.”5 Az 1848/1849-es szabadságharc leverését követően először a hatósá­gok foglalkoztak velük, mivel kommunisztikus közösségeknek vélték őket. Hencsei Lajos 1842-ben elkészült hitvallásából és a hatósági jelentésekből kitűnik, hogy identitásuk alapját a történelmi egyházaktól különböző taní­tásuk és gyakorlatuk adta. Szociológiai és teológiai értelemben is szektáról volt tehát szó. Szerinte a templomba járás ugyanis nem egyeztethető össze a hit megvallása alapján megkeresztelt személy hitével. Az állammal szem­ben azonban lojális magatartásra szólított fel.6 * A nazarénusokkal szemben a baptista misszió már „csírájában” magában hordozta a denominációs jelleget. Magyarországi alapítója - Rottmayer János - kezdettől fogva kapcsolatot keresett a protestáns belmissziói mozgalmakkal.7 Sőt később a skót misszió küldte 1865-ben bibliaterjesztőnek Kolozsvárra.8 Ezt követően több baptista vallású tevékenykedett az ökumenikus beállítottságú, a fele­kezeti jellegű térítést szigorúan tiltó Brit és Külföldi Bibliatársulatnál kolportőrként. A nazarénusok és baptisták megjelenése a magyarországi „vallási pi­ac” átalakulásának kezdete is egyben. A reformáció kora óta nem jelent meg új vallási entitás az országban, és a 18. század végét követően az egyes vallási entitások közötti erőviszony sem igen változott. A történelmi egyhá­4 Kardos László - Szigeti Jenő: Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok. Bp., 1988. (továbbiakban: Kardos-Szigeti, 1988.) 56. p. 5 Kardos-Szigeti, 1988.67. p. 6 Kardos-Szigeti, 1988.57-59. p. 1 Mészáros Kálmán: A baptista misszió megjelenése. (1846-1873) In: „Krisztusért járva követségben”. Tanulmányok a magyar baptista misszió 150 éves történetéből. Szerk.: Bereczki Lajos. Bp., 1996. 25. p. 8 Uo., 26. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom