Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Bátoriné Misák Marianna: Zsarnay Lajos igehirdetései a 19. század tükrében
78 Egyháztörténeti Szemle XVIII/2 (2017) s a nehéz időkben egyházáért végzett áldozatos, buzgó és rendíthetetlen munkáját emeli ki. Saját bevallása szerint „elveszne bátorságom, s félénk zavarba jönnék, ha nekem Telekink egész életét, annak tehetségeit, tulajdonait, tetteit, mint szónoknak hirdetnem és igaz beesők szerint magasztalnom kellene”.30 Az egyházról úgy beszélt, mint erkölcsi egyesületről, melynek az alapja a hit és vallásos meggyőződés.31 Majd pedig egyértelműen schleiermacheri gondolatokat idézett, amikor azt mondja, hogy a hit és a vallás egyesít bennünket Istennel, az által érezzük függésünket a mindenható, legszentebb, legtökéletesebb valótól.32 Beszél a hitről, mint a tiszta erkölcs legbiztosabb alapjáról. Forrása a kegyelemnek, leggyengé- debb kincse és legédesebb titka a szívnek stb., amelyet az emberiség előtt Jézus fedezett fel legtisztábban.33 34 Gyakran hangzik el az egyházzal és oktatási intézményeivel kapcsolatban a hűség, de az is, hogy azokat a vallásos erkölcsi tökéletesedés végett fontos fenntartani, s hogy az emberekben a nevelés, az erkölcsi tökély és tisztaság terjedjen.34 A következő oldalon mintegy kérdésként teszi fel: ,.Általában az egyház célja a vallásos és erkölcsi tökéletesedés előmozdíttassék közöttünk?”35 Hangsúlyozza az egyházhoz való hűséget, de nem a hivatalért, hanem azért a hitért, mely nélkül nem lehet üdvözülni, továbbá az egyház szent céljáért, a vallásos és erkölcsi tökéletesedésért, mely az ember legnagyobb feladata.36 A halálig való hűség jutalma az élet, mely nála ebben a prédikációban úgy szólal meg, hogy aki hű mindhalálig, az nem halhat meg egészen, hanem él. Él a tisztviselők szívében, él a történetek könyvében, él az örök élet tájain.3? A végén pedig úgy szól az elhunytról, mint aki bement az égi dicsőség honába, ahol elveszi méltó jutalmát, s ahol él zavartalan boldogságban.38 Végigolvasva a beszédet, különlegességét, másságát abban tapasztalhatjuk, hogy túlnyomórészt az elhunyt tevékenységének, nagyságának méltatása domborodik ki, de nem nélkülözi a munkáért járó isteni jutalom, az örök élet, az üdvösség tényének említését sem. Kóczán József alsózempléni segédgondnok felett 1860-ban mondott beszédet. E beszéd elmondásakor már beiktatott püspök. Az egész prédikáción keresztül egyetlen alkalommal kap hangot az a meggyőződés, hogy az elhunyt megnyeri az élet koronáját.39 A prédikáció szinte teljes egészében az elhunyt személyét, munkáját méltatja. Zsarnay Lajos temetési beszédeit olvasva és elemezve megállapíthatjuk, hogy az a fajta korszellem, ami a különböző irányzatok kialakulásával jellemző volt már a lelkipásztorokra is, nála nem található. Nem kérdőjelezte meg a bibliai igazságokat, nem vetette el a református egyház alapjait 30 Uo., 5. p. 31 UO., 20. p. 32 UO., 20. p. 33 UO., 21. p. 34 UO., 22. p. 35 UO., 23. p. 35 Uo., 25. p. 37 UO., 25. p. 3® UO., 27. p. 3« ZsÁRNAY Lajos: Halotti prédikáció néhai nagyságos Kóczán' József alsó-zempléni segéd gondnok végtisztességére i860, sept. 9. napján, Gesztelyben. Pest, 1861.14. p.
