Egyháztörténeti Szemle 18. (2017)
2017 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Szakál Anna: A „lankadatlan fürge szorgalmú” Ürmösi Sándortól a „szegény, szerencsétlen” Ürmösi Sándorig. – Kriza János legkorábbi ismert gyűjtőjének életpályája I.
Ürmösi Sándor életpályája I. 49 század eleji méltatás szerint Ürmösi József „jeles szónok, kiváló emberbarát és tudós férfi” volt, aki „olyan sajátságos hatást tudott gyakorolni híveire, hogy még a dédunokák is áhítattal nézték a templom mellett őrizett sírkövét”.2s A leírás szavahihetőségét kissé elbizonytalanítja Ürmösi Sándor levele, aki szerint apja sírkövét nem sokkal halála után, 1862 körül néhány presbitériumi tag „meggyalázta” és eltávolította a helyéről.24 Ürmösi Sándor levelének azonban ellentmond a presbiteri jegyzőkönyv, amely szerint a sírkő ledőlését követően presbitériumi gyűlést tartottak, azonnal a helyszínre siettek és nyomozást rendeltek el.2s Az egyházközségi monográfia is a kiváló, építő lelkész és az elégedett egyházközség képét erősíti.23 24 * 26 A lelkész ellen hosszú szolgálati ideje alatt panasz nem érkezett, csupán a felesége és a tanító felesége közötti konfliktus árnyékolta be rövid időre a közösséggel való viszonyát.2? Ürmösi József lelkészsége idején bontszületésükkor csupa nagybetűvel, „Éljen!”-feliratokkal kísérve jegyzi be az anyakönyvbe, addig a lányok esetében ez elmarad. 23 Ürmössy Miklós. In: Unitárius Közlöny, 1906. 5. sz. 68-70. p. (továbbiakban: N. N., 1906.) 68. p. 24 Ürmösi Sándor panaszos levelében a következőképpen írja le az esetet: „kiderült, hogy néhai atyám sírköve meggyalázásának a mostani presbyterium, melynek tagjait nem az ecclésia választotta - az okozója, mint égy eszközlője; mert a czinteremet át adta az ifjúságnak jádzó helyűi, nyári tanácskozmányi gyülhelynek, és két felől gyalog ösvényt nyitott ki a mezőre, kiviláglot, hogy a sírkő rablója éppen közülök támadót, mint esküt egyházfi Szőke Gergely István és ugyan égyházfi Gombos Ferencz”. - Ürmösi Sándor Kriza Jánosnak. Tordátfalva, 1862. június 26. 23 1861. április 2-i teljes megyegyűlésen az 1. pont szerint „a múlt éjszaka a Templom kerittésében nyugvó néhai Tiszt: Ürmösi Josef úr sir hantjához fel állított emlék oszlop, vagy magára, vagy erőszak által le dőlt, és a közepin ketté törött”. Ezután felszólítják az eklézsia tagjait, hogy menjenek ki azonnal a helyszínre, hogy eldöntsék: magától vagy erőszakkal dőlt-e le az emlékoszlop. „Mely fel szolittásra, az egész gyűlés felkelvén egyenessen a helyszínre ment, s ott az említett ledőlt és el tört oszlopot, s annak helyét, a hol fenn állott, szorossan meg vizsgálták, a következendöleg találtatott. - Hogy az oszlop fokos és magos volt; jóllehet oly talappal látva, a mely egyenes, vízmértékre készített helyen, akár örök időkig is fenn alhatot volna; de hova fel allittáskor, a talapot nem elegendő viz mértekre készítették, úgy nagyon kis erő kelle a le döntésére.” Visszatérve úgy nyilatkoztak, hogy az oszlop nem magára, hanem erő által dőlt le, s „ezen egész Ecclesiánkban botránkozást okozo, s néhai volt Lelkészünk T: Ürmösi Josef úr emlékét megsértő tett elkövetőjét” haladéktalanul szoros nyomozás által fel kell kutatni. - Tordátfalvi Unitárius Egyházközség Levéltára (továbbiakban: TUEkLt.) Presbyterialis Ülések Jegyző Könyve s.p. 26 „Az i8i7es lelkészváltás szerencsés esemény volt az egyházközségre nézve. Az új lelkész Ürmösi József fiatalos lelkesedéssel kezd hozzá 41 évig tartó építő munkájához.” KISS GERGELY: A tordátfalvi unitárius egyházközség története, 1971. - MUEKvGyLt. Lelkészképesítő dolgozat, Egyházközségi monográfiák között, (továbbiakban: Kiss, 1971.) 7. p. 2? A presbiteri jegyzőkönyvben 1825-ben és 1837-ben adják fel a papnét és a tanítónét összeférhetetlenségük miatt. Az 1825. szeptember 11-i vizitáció alkalmával azt panaszolják a falubeliek, hogy a pap és a tanító felesége „békételen életet” élnek, „melly miatt vagy az Isten Házábanis együtt nem mennek vagy ha mennekis botrahkoztatolag ülnek”, „hogy a templomát restül gyakorolnak^ és így másoknak roszsz példát adnak”, s a mesterné a férjével is „lármás és botránkoztato életet élnek”.
